Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - KÖRKÉP - Rászlai Tibor: Pásztor és béres
mondanivalóján túl rejtett tartalma? Akart-e ezzel a nyáj (=Egyház) egész földi életére tanítást adni, vagy pedig csak a végre tett jövendölést, vagy mindkettőt akarta? A csak-logikus protestáns egzegézis nem vezet általánosan elfogadható értelmezésre. A szövegösszefüggés világosabban magyarázza ennek az idézetnek rendeltetését. Hiszen Jézus személye az, aki ezeket az önállóvá szeletelt igéket egybekapcsolja, s nem valami irodalmi szerkesztés. Itt megismétlődik a Jn 10,1—5 témája: övéi és a közte lévő bensőséges szeretetviszony („ismeret”). Ez a szeretet-kötelék oly szoros, hogy csak a Jézus és az Atya közt levő szeretet-egységet lehet azzal összehasonlítani. Ezen a nyáj-pásztor egységen a nyáj ellenségei sem tudnak változtatni. Az „ismerés”-nél természetesen nem elég a magyar „ismer” szóra gondolnunk, hanem a mélyebb, más értelmű héber-arám jáda’-ra kell emlékeznünk. A jáda’ aktív és akarati jellegű, dinamikus ismerés. Aki „ismer”, az egzisztenciálisan odaadja magát a másiknak. Egészen hű magyar jelentése az lehetne: „Mert én szeretetben- akaratban odaadtam magamat az enyéimnek egészen, és az enyéim is egészen nekem adták magukat...” Izraelben, az aüié-ben találhatók az elidegeníthetetlen juhai. Az aüié = Izrael theokratikus intézmény. Az akol-karám csak éjszakára szükséges. Ha feljő a Nap, elhagyják a juhok a legelő miatt, követvén azt, aki értük jött, a pásztort. Ez eszkatológiai beszéd! Nem az akol-karám az igazi élettere a juhoknak, hanem a legelő, ahová a pásztor nyomában jutnak el, és őrizete alatt biztonságban vannak. Az akol-karám azért sem lehet igazi közössége a juhoknak, mert sokféle tulajdonú juhot fogad be egyidőre. Az aüié tehát statikus-mechanikus-ideigvaló ősz- szefogója a legkülönbözőbb juhoknak, a poimné viszont dinamikus-organikus-tartós életközössége egy pásztor juhainak. Ha ezt minden következményével együtt végiggondolja valaki, akkor aligha mondhatja azt, hogy a különbség az „akol” és a „nyáj” között — mely a modern protestáns fordításokban már megtétetett, míg a Károli-félén még érződik a Vulgata-hatás — pusztán árnyalati. Ha ugyanaz lenne, akkor nem használta volna Jézus a két szót, és ha azt akarta volna vele mondani, amit a gregoriánus szemléletű teológia, akkor azt fejezte volna ki világosan: „És más juhaim is vannak nékem, és ideterelem őket ebbe az akolba, hogy minden juh egy akolba legyen és egy pásztor legyen az akolban...” Az „akol” statikus-térbeli szimbólum, a „nyáj” dinamikus-időbeli. Ez a térbeli vagy időbeli szimbolizálás az egyetemes vallástörténet alternatívája. — A római katolikus- ság egyházképe architekturális jellegű, a protestáns kereszténységé dinamikus. Jézus Krisztus valósága történetiségében térbeli, céljában viszont időbeli: Isten felé mozgatja — ittléte óta cáfolhatatlan bizonyossággal — a világot. Ki van feszítve az idő dimenziója az arkhé és az eszkhatón közé; a „kicsiny nyáj” elsősorban ebben él, halad az Úr ígérte bővelkedés felé... A tér-idő keresztjére feszített ember példaképeket keres, akikkel együtt küzdheti le a közösségben, a nyájban is jelentkező „egzisztenciális szorongást” a képes beszéd üzenetével próbált föloldani. Minden erőfeszítése ellenére a pásztori igék megőrizték mäsäl-voltukat =rejtvény jellegüket is. Azok csak a Tökéletes Pásztor halála és megdicsőülése után váltak egészen érthetővé. Ezt a halált és feltámadást a valódi pásztorok — misztériumától érintetten — el tudták fogadni, és életükbe integrálták. A béresek azonban elmenekültek... Fizetett szolgálatuk kötelezettsége többet nem is kívánt tőlük. A ma pásztorainak — klérushoz tartozóknak és attól függetlenül szolgálóknak egyaránt — megújulási kérdése: ismerik-e a Tökéletes Pásztort, és vágyódnak-e a bővelkedő legelők végtelensége után?— Az egyházak alapbűne e földön: az organizált emberi hatalom és a hatalommá vált emberi organizáció. Mindkettő ellentétes a Pásztor hatalma alatt való közös járással. Az evilági egységmegoldások csak utópiákat eredményezhetnek, melyek éppen szabadságunktól, itt-létünk alapértékétől fosztanak meg. A teljes élet elnyerését csak a Krisztotópia (Krisztussal való egyesülés) metafizikai bizonyosságának elfogadása biztosíthatja, mely a Jó Pásztor példájáés az Atyja 51
