Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - FÓRUM - Máté-Tóth András: Igazságosság Istene - A „második világ” történelmi tapasztalatai mint „locus teologicus”
egyházi hierarchia és a zavartalan szentségkiszolgáltatás önmagában nem közvetíti, csak megerősiheti, és megpecsételheti az élő közösségek által közvetített hitet. Jogilag az egyház élete lassan zavartalanná vált, miközben azonban az egyház népe lassan elvesztette a hitét vagy egyáltalán nem is talált rá. Mindezekkel nem szándékom a bizonyos értelemben szekularizációnak is nevezhető hazai vallástalanodási tendenciákat egyetlen okra visszavezetni. Ugyanakkor azt se tartom helyesnek, ha ezt a folyamatot egyértelműen a „kommunizmus sorscsapásaként” értelmezzük. Az elvallástalanodás folyamatában az egyháznak is megvan a maga szerepe. Amennyiben evilági érvényesülése érdekében szövetségeket köt, annyiban csökkenti a nem evilági Istenre utalásának hitelességét. Az egyház intézmény is, és mint intézmény eszköz. A magyar történelemben mindig is az ország, illetve a nép értékállandóságának stabilitását szolgálta. Ezekből a tapasztalatokból le kell szűrni az egyházi szerkezet relativitására vonatkozó belátást, és tudomásul kell vennünk az állandó szerepkeresésre vonatkozó felhívás súlyosságát, hogy megtaláljuk helyünket az igazodás és az elhatárolódás, a gyógyítói és a prófétai küldetés között. 5. A gettó tapasztalata Amikor szubrégiónkat a jaltai egyezmény a Szovjetunió felügyelete alá helyezte, akkor ebből a régióból laboratórium keletkezett. Ebben kellett mindazt kifejleszteni és kikísérletezni, ami a kommunista ideológia szerint majd az egész világ számára szolgáló üdvösség lesz. Ez a laboratórium-gettó. Most, amikor a gettó falai (legalábbis nyugat felé) leomlanak, még jelen van közöttünk a gettó mentalitás. Az egyes országok és az egyes emberek számára a saját problémájuk jelenti az elsődleges kihívást. Ez azonban könnyen oda vezethet, hogy megoldást (megváltást) csak a magunk európai gettója számára keresünk. Ez a közép-kelet-európai gettó, a néhai létező szocializmus országainak összessége, lényegében szubgettó Európa házában, amely történetileg tekintve a világ többi részéhez viszonyítva kulturális és gazdasági gettót jelent. Az egész világ krízisben van. Egyetlen régió sem teremtheti meg pusztán önmaga számára az igazságosságot és a békét. A „salom” csak az egész világ számára lehetséges — vagy lehetetlen. Ebben a vonatkozásban kell, hogy mindig felhangozzék a világ kereszténységének prófétai hangja, hogy leleplezze a regionális és kontinentális érdekek egymással szembeni kijátszását, és mindenki számára hallható módon meghirdesse Jézus Krisztus Atyjának határtalan szeret étét. Irodalom A. Ezt a terminus technicust a „második gazdaság, kultúra, nyilvánosság, stb." fogalmak képviselőjeként használom, mert terjedelmi okokból nem térhetek ki minden réteg elemzésére. — 2. Természetesen nem abban az értelemben, mintha az első, a meglévő egyház mellett létezne egy másik. Az első társadalom és a második társadalom párhuzamának mintájára csak abban az értelemben beszélünk második egyházról, amennyiben ez az első részeként az elsőre jellemző magatartási módok helyett az első által is többé kevésbé tolerálható alternatívát jelenít meg. Ez annál is inkább fontos, mert az 1988-al elkezdődött társadalmi átrendeződés megmutatta, hogy a hatalom és a civil társadalom közötti különbség továbbra is fennáll, valamint azt is, hogy ténylegesen nem a második társadalom vette át a hatalmat, az elsőt mintegy kiiktatván vagy helyettesítvén, hanem a két társadalmi formáció között többé kevésbé fúzió jött létre, méghozzá a régióra egyebütt is jellemző ellentmondásos jelleggel. — 3. Antipolitika, Az autonómia kísértése, 1989. 264. — Bitó István: Az európai társadalomfejlődés értelme, A kisnemzetek nyomorúsága, Zsákutcás magyar történelem, in. Válogatott tanulmányok I—III., Budapest, 1986. IV. 1990. — Demokratisierung der Kirche, a CondliumllAQlMZ. száma. — Hankiss Elemér:Kelet-európai alternatívák, Budapest, 1989. — Konrád György—SzelényiIván:Hz értelmiség útja az osztályhatalomhoz, Budapest, 1985. — Konrád György Antipolitika, Az autonómia kísértése, Budapest, 1989. — Lengyel László: Végkifejlet, Budapest, 1989. — Johann Baptist Metz—,Peter Rottländer (szerk.), Lateinamerika und Europa, München, 1988. — Mitteleuropa—Traum oder Trauma, Bremen, 1988.— Tomka l/lik/ós:ü\elta.ö\erur\Q des Glaubens, in Concilium 18. (1982) 4, 280—283. Máté-Tóth András 33
