Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Gyökössy Endre: Lelkigondozói glosszák a jézusi engedelmességhez

Döbbenetesen nő a tizenéves lányok abortusz statisztikája. 1956-óta négy és félmillió művi terhességmegszakítás történt hazánkban. Hány Mohácsi vész, Hirosima ez? Mindenképpen egy újabb, de belső Trianon.

Mennyi szövődmény, terméketlenné válás, antikoncipiensek okozta betegség, és népünk egyre öregszik, mert évenként egy Keszthely, vagy Veszprém nagyságú város lakosságával fogyunk. Miért? Mert a kőtáblákkal a 6. parancsolatot is összetörték. Nem régen egy negyedik gyermekét váró hívő édesanyának azt mondta „modem" barátnője: Te nyúlanyó. íme: megjelent az antimorál.

10. parancsolat — Ne kívánd a te felebarátodnak házát ... feleségét ... és semmit, ami a te felebarátodé. — Mennyi házasságtörés! Jogilag minden harmadik, valójában minden második házasság felbomlik. Növekszik a válási árvák serege és ezzel együtt a neurotikus, nevelhetetlen vagy deviáns serdülők száma. Egy diktátor a Közel-Keleten megkívánja a szomszéd országot meg az olaját, és még mindig égnek az olajkutak százai, szennyes a tenger, fulladoznak az emberek és az állatok. Isten Paradicsomnak teremtett világát mi tesszük komfortos pokollá. Nem az Isten. Hazánkban már szürkületkor alig merünk kimenni az utcára és sokasodnak a vasrácsos ajtók és ablakok.

Ahol megszűnnek az erkölcsi fövényeknek engedelmeskedni, ott szétzüllik a társadalom és megkezdődik a népek és társadalmak lassú haldoklása. Sok birodalom tűnt már így el — mert rendetlen és ritmustalan lett az életünk. Kiestek Isten REND-jéből. Vagy ldlépegettek belőle.

Jézus Krisztus pedig nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt, hanem hogy betöltse azt (Mt 5,17). „En pedig azt mondom néktek..." szépségesen szép sorozatában nemcsak restaurálja a Tízparancsolatot, hanem az evangéliumi többlet-engedelmességre tanít bennünket, ma élő, kortárs-tanítványait. (Mt 5,17—48)

KISZOLGÁLÓ VAGY SZOLGÁLÓ ENGEDELMESSÉG? Hogy jól, helyesen tudjunk engedelmeskedni, különbséget kell tennünk a kiszolgáló engedelmesség, pontosabban az En védő engedékenység és az Isten rendjének szolgáló engedelmesség között.

A szolgalelkűen kiszolgáló engedékenység a homo „sapiens", a „bölcs" ember számára a legolcsóbb megoldás. Mondja meg valaki, mit tegyünk, s azt tesszük. Legalább nem kell megerőltetnünk szürkeállományunkat. Még gondolkodnunk sem kell, csak engedelmeskedni, masírozni, éljenezni, ütemesen tapsolni egyetlen valakinek és enni kapunk érte, sőt! — Igencsak ismerős az idősebb generációk számára ez az életforma. Az a jellemzője, hogy szüntelen magából enged: akaratot, meggyőződést, erőt, energiát, becsületet, amit csak főfőnöke kíván olyannyira, hogy az úgyszólván egoprotézisévé, énpótlékává válik. Beleépül, vagy akár felszívódik parancsolójába.

A szolgáló engedelmesség pedig magába veszi az isteni Erőt, a Szentlélek dünamiszát, titokzatos erejét és azzal töltődik fel. Újra és újra feltöltődik, hiszen Jézus megígérte, hogy aki kéri, az kapja (Lk 11,13). A szolgálóan engedelmes, vagy az engedelmesen szolgáló homo christianus föltöltött ember. Pünkösdi ember; ezért föltöltődő ember is mindazok számára, akik hozzá fordulnak vagy akik felé Ő fordul. (Ez az Ő engedelmessége.)

JÉZUS ENGEDELMESSÉGE. Ilyen teljességgel feltöltött és feltöltő volt — ha szabad így kifejeznünk magunkat — ezen a véres bolygón Jézus Krisztus, az Isten Fia és az Embernek Fia. így, és ezért lett, lehetett engedelmes szolgálója az Atyának, Atyjának, haláláig, mégpedig a kereszthalálig (Fii 2,8)

Már mint tizenkét éves gyermek engedelmeskedik Szűz Máriának és Józsefnek, amikor azok az ünnepi tolongásban szemük elől vesztik a templomban, s miután hiába keresik a rokonok között —, visszamennek és a bölcsek csodálkozó körében találják, akikkel beszélt. Hazahívják. Jézus engedelmeskedik neki, ám ezt mondja: Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? (Lk 2,41—52)

240