Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: A szerzetesengedelmességről - történelmi hosszmetszetben
akkor értelmezni a karizmatikus szerzetességben az engedelmességet. Lenne egy enge- delmességi karizma is? Ez így aligha áll. Talán inkább a szolgálat karizmájának egyik kísérője az engedelmes magatartás. Itt maradt még feldolgozandó kérdés.22 Szól ez a pont arról, hogy „a szerzetesek Jézus Krisztus példáját követik, aki azért jött, hogy megtegye az Atya akaratát és, aki szolgai alakot öltve a szenvedésből tanult engedelmességet". Ezek még a régi aszketikus-misztikus magyarázatok rövid megismétlései. Nem is cél, hogy a zsinati tanítás mindig újat mondjon, de az sem, hogy csak a régit ismételje. A következő mondatban utal a szerzeteséletnek az egész egyházra kisugárzó hatásáról, és itt (is) hangsúlyozza, hogy ehhez felnőtt, érett szerzetesekre van szükség: „így tett Krisztus is, aki Atyjának alávetette magát, szolgált testvéreinek, és odaadta életét sokakért váltságul. A szerzetesek ezért szorosabban vannak elkötelezve az egyház szolgálatára, és arra törekszenek, hogy nagykorú emberként elérjék a krisztusi teljességet." És aztán még egyszer „A szerzetesi engedelmesség nem fogja csökkenteni a személy méltóságát, sőt Isten gyermekeinek megnövekedett szabadsága által kiérleli a személyiséget." Majd a harmadik bekezdésben az elöljárókhoz szól: hogyan adják a parancsokat. Ilyen passzus, hivatalos, magasrangú írásban eddig még soha sem jelent meg, és nemcsak úgy érintőlegesen egy mellékmondatban, hanem szinte kifejtve, részletezve. Gyakorlatba áttéve ez azt jelenti, hogy a szerzetekben az egyeduralomnak, a titkos kabineturalomnak vége van. Persze legyünk türelemmel, amíg az elv átmegy a gyakorlatba. Az engedelmesség mától kezdve saját magunk szolgálatába állítását jelenti, és nem magunk önfeláldozását. A keresztények önzetlen szolgálata: ez a megkülönböztető vonása a kereszténységnek — Przywara szerint.23 Ha az aszkézis nem szolgálat, judaizmus lesz belőle, mely cselekedeteivel úr akar lenni Isten fölött. Az a misztika, mely nem szolgáltat, hellenizmus lesz, mely átszellemüléssel olyan akar lenni, mint az Isten?4 A társadalmi változások és az engedelmesség Hiába képzelték és képzelik a szerzetesek, hogy ők messze maguk mögött hagyták a világot és egészen függetlenek tőle. Van, amiben igen, van, amiben nem. így az engedelmességről vallott felfogás mindig kapcsolatban áll a környező világ hatalmi-tekintélyi gyakorlatával. Nézzük meg ezt a hatást, függést nagy vonalakban a történelem folyamán. Hogy Pachomius kolostora nem volt katonai jellegű, már említettük. Jó szervező volt, de éppen az engedelmesség terén minden lehetőt ráhagyott Isten közvetlen beavatkozására. Benedek által megrajzolt apát-képet, ahogy azt Ildefonz Herwegen már megállapította, befolyásolta a római pater familias. Az azonban vitatott, hogy milyen mértékben. Hiszen ez a római atya élet-halál ura volt gyermekeit és rabszolgáit illetően. Aztán jöttek a középkor feudális urai az apáti székben is. A barokk második feudalizmusa kitermelte a maga fejedelmi prelátusait. Ezt követte a romantika idealizált atya-apátja. Csak a bencés renden belül ennyi fajta.25 De befolyásolta az engedelmességet a szerzetes munkája is. Amíg ez a munka egyszerű testi munka volt, házi munka, kosárfonás, mezőgazdasági, azt lehetett mechanikusan, egyformán végezni, s ehhez irányítást adni (pachomianusok, bencések, ciszterciek),26 de a szellemi munka, a misszió, a tanítás stb. megkívánja az engedelmeskedőtől, hogy maga is utána gondoljon és döntsön. Nem lehetett már mindent az elöljáróra hagyni. A domonkosok és ferencesek alkotmányára és munkamódszerére hatott a középkori céhrendszer. Nem voltak annyira helyhez kötöttek sem, ez is befolyásolta életmódjukat, és benne az engedelmesség megvalósulását is. — Ignácnál már a kezdődő barokk abszolutizmus is hat, a kabinet-kormányzás. Az uralkodó maga dönt tanácsa meghallgatása után.27 Ne csodálkozunk tehát, ha a mai demokratikus elvek is éreztetik hatásokat a szerzetességben, az engedelmességben is. Ennek legitim előzményei vannak: a testvérek tanácsa, a nagykáptalanok szerepe a cisztercieknél, a ferenceseknél, a jezsuita általános kongregációk, stb. Még a XVI. és XVII. században előírhatták a jezsuita teológusoknak, hogy milyen teológiai rendszert kövessenek (egy mérsékelt barokk tomizmust), századunk236
