Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: A szerzetesengedelmességről - történelmi hosszmetszetben
Benedek az első, aki alaposan tekintetbe veszi az engedelmesség másik oldalát a parancsolást is: A tekintély elvét. Feltűnően sokat foglalkozik a parancsadóval, akit megnevez: az apáttal. Többet, mint a Magister, a nagyjából közös második fejezetben: Milyennek kell lennie az apátnak. Regulája vége felé — toldalékként? — hozzáad még egy fejezetet az apátról (64. fejezet): Az apáti szék betöltése. — Ez nagyjából saját alkotása. Ha van forrása, az nem annyira a Magister, hanem Ágoston. És nem idealizálja a tekintélyt képviselő apátot. Van úgy, hogy gyönge ember, hibái vannak, stb. Már a negyedik fejezetben, a jócselekedetek eszközeinek szinte címszerű felsorolásában a 6a: „Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga — mitől Isten mentsen — másként cselekedne is..." A Magister öntudatosan apátpárti, nála el sem képzelhető, hogy az apát nem helyesen cselekedne. Nem veszi át a Magistertől azt a túlzó felfogást, amit az többször említ, és legbővebben a 7. fejezetben fejt ki: ha a szerzetes engedelmeskedik, a felelősséget az apát átvállalja tőle Isten előtt. Aki engedelmeskedik, azt Isten már nem fogja elítélni. És míg ugyanennek a fejezetnek végén a Magister fenyegetőzik a zúgolódó bűneit illetően, Benedek hozzáteszi ehhez — mintegy vigasztalásul — „Ha csak elégtételadással meg nem javul". A Magister kedves szentírási idézete az engedelmességre a Lk 10,16: „Aki titeket hallgat, engem hallgat". Tizenegyszer idézi ezt. Benedek kétszer, mindkétszer az ötödik fejezetben a Magistertől átvett szövegben. Ma az exegéták helyesen mutatnak rá, hogy ez alkalmazott idézet. Eredeti helyén nem az engedelmességre vonatkozott, hanem azoknak a tanítványoknak szólt, akiket kiküldött Isten országának hirdetésére. Tehát a hit tanításának elfogadásáról van itt szó. Talán nem szükséges további részletekben bemutatni a két regula közti különbséget. A Regula Magistri erősen tekintélypárti, Benedek kiegyensúlyozottabb ennél: mindkét felet, a parancsadót, és az engedelmeskedőt egyformán tekintetbe veszi. Ezért Szent Benedek Regulájában nemcsak az ötödik fejezetet kell szem előtt tartani — bár magának ennek a fejezetnek kommentálása is sokat adna —, hanem az egész Regulát kell tekinteni, hogy megértsük Szent Benedek tanítását az engedelmességről. Lássunk pár szempontot belőle. — 1. Ismemi látszik, ha a kifejezést nem is használja, a hit engedelmességét. A bűn lényege nála engedetlenség, „...térj vissza az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által" (Prol. 13). Nagyon hangsúlyos, tartalmas rész, a Prológus vége: „Reméljük, hogy ebben az intézményben (a kolostorban) semmi nehéz vagy kemény dolgot nem rendelünk el. Ha mégis a méltányosság úgy kívánná, hogy valamit kissé szigorúbban rendeljünk el, a hibák kiirtására és a szeretet megőrzésére, azért ne riadj vissza, ne fuss el mindjárt az üdvösség útjáról, melynek kezdete szűk és szoros (az engedelmességre gondol). De ha a szerzeteséletben és a hitben előre haladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján" (Prol. 46-49). Feltűnő, hogy az isteni parancsoknak való engedelmességet a hittel és szeretettel köti össze. Ez a rész különben szintén hiányzik a Regula Magistriből. „Akiket az örök élet elnyerésére sarkall a szeretet, a szoros utat választják,...nem a saját fejük szerint élnek... Hanem másnak az ítélete és parancsa szerint járnak, a monostorban élik le életüket, és azt kívánják, hogy apát legyen felettük" (Reg 5,10-12). — 2. Megvan, természetesen a nevelői, pedagógiai engedelmesség is. Aki a kolostorba belép, annak meg kell tanulnia a monostori életet, a lelki élet szabályait, módszereit. Az első számú nevelő maga az apát, de az újonnan belépő novíciusok mellé „adjanak olyan szeniort, aki alkalmas a lelkek megnyerésére" (Reg. 58,6). Valószínűen ezt a lelki tanítást szolgálják az esti közös felolvasások, a Kompletórium előtt közvetlenül. — 3. A szociális engedelmesség is megvan. Külön fejezetet kap ez (71. fejezet): A testvérek kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak, amit aztán az összefoglaló 72. fejezetben megismétel: „Egymásnak versengve engedelmeskedjetek" (72,6). Ennek a belső, 233
