Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: Jézus belső keresztútja
csak az ezeknél a kérdéseknél is alapvetőbb kérdés tisztázására törekedtünk; arra, hogy mi volt Jézusnak az a világraszóló tette, melyért, mint az általa megmentettek, szüntelenül hálát adunk a végső beteljesülésig. Jegyzetek: 1. Sajnos, a magyar katolikus bibliafordításban az első szöveg fordítása pontatlan, a második szöveg fordítása pedig téves. Igen fontos a teleiotheis szó pontos fordítása. A francia ökumenikus TOB Biblia „conduit iusqu'ä son propre accomplissement"-nak fordítja és lábjegyzetben, mint egy másik lehetséges fordítást: „rendű parfait"-t említ. Az angol NEB fordítás „once perfected"-t mond. — 2. Jézusnak az emberek iránti engedelmességéről csak egy szöveg szól: a tizenkét éves Jézus Józseffel és Máriával visszatért Názáreti« és „engedelmeskedett nekik" (Lk 2,51). Lukács ezzel a megjegyzéssel kifejezi azt, hogy Jézus az emberi kötelékek rendjébe lépett és, ha az Atya őt onnan ki nem szólítja, az akkori társadalom szokásai szerint, mint gyermek, engedelmeskedett szüleinek Talán Lukácsot az is indíthatta erre a feljegyzésre, hogy a tizenkét éves Jézus viselkedésének leírásával (szülei tudta nélkül Jeruzsálemben marad) ne keltse azt a benyomást, hogy Jézus teljesen függetlenítette magát szüleitől. A gyermek Jézus csak akkor függetleníti magát tőlük, amikor mennyei Atyja erre hívja. Ebből a gyermeki engedelmességből azonban nem vezetgetünk le egy általános elméletet a keresztény engedelmességre vonatkozólag. — 3. Zsid 2,17 fordításánál két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy a pistos archiereus-t „hűséges főpapnak" vagy „az Istentől elismert főpapnak" fordítsuk-e. A TOB Bibliát követtük, ahol „grand prétre accrédité aupres de Dieu" áll. A másik, fontosabb kérdés az, hogy a hilas- kesthai mit jelent. A NEB ezt „to expiate"-nek fordítja, azonban valószínűleg a TOB fordítása helyesebb: „pour effacer les péchés". A lábjegyzetben a következő magyarázat áll: „lei, il (le verbe hilaskest- hai) exprime la capacité, que possede le Christ glorifié, de délivrer les hommes de leurs péchés (cf. 7,25; 9,14; IJn 2,1-2)." Barsi Balázs JÉZUS BELSŐ KERESZTÚTJA Noha az evangéliumok soha meg sem születtek volna, ha Jézus fel nem támad a halálból, elbeszéléseik csomópontja mégis éppen az az eseménysorozat, melyben Jézus a szó szoros értelmében passzív szereplő: a szenvedéstörténet. Az apostolok, tanítványok és a feltámadott Üdvözítővel találkozott több mint ötszáz testvér már húsvéti fényben tekintett vissza Jézus egész földi életére, és értelmezte, értékelte át azt. Ilyen megvilágításban nyilvánvalónak tűnt előttük, hogy „ezeket kellett elszenvednie, hogy bemehessen az ő dicsőségébe" (Lk 24,26), mégpedig „az írások szerint" (lKor 15,3-4). Ugyanakkor, ami ilyenfajta visszatekintésben nyilvánvaló, az legkevésbé sem az annak az embernek a számára, aki a létezés és szabadság óriási kalandjában életének végső nagy eseménye felé halad. Csak az utolsó vacsora végén mondhatta az Úr Jézus, hogy: „Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserű léptekért." (Pilinszky: Apokrif). Az első tétel, amit erősen állítanunk kell, pontosan az, hogy a gyermek Jézus nem tudta, miért jött. Hitünkből fakadó állítás ez, s akkor is ki kell mondanom, a sokak Jézus-képével összeegyeztethetetlen, s ezért vihart kavar és botrányt okoz. Ha ugyanis komolyan vesszük az örök Ige megtestesülését, akkor szó szerint kell értenünk Szent Lukács állítását „Jézus növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt" (Lk 2,52). A gyermek Jézus emberi agyával nem tudhatta, hogy kereszten fogják kivégezni. Ez abszurdum volna, és arculcsapása Isten szeretetének, aki szeretetből emberré lett, aki „isteni mivoltában nem tartotta olyan dolognak Istennel való egyenlőségét, amelyhez feltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát, és olyan lett, mint egy ember. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta önmagát, engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fii 2,6-8). 208
