Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gáspár Csaba László (ford.): Nők az egyházban

— A liturgikus ünneplés olyan formáit szeretnék, amelyek kifejezik, hogy az ember egyetlen, harmonikus egész (test, lélek, érzelem).

— Nemcsak az istentiszteletek „élőbbé" tételéhez szeretnének hozzájárulni, hanem keresztényekként kívánják hitüket megvallani és ünnepelni.

7. A nők diakonisszává és pappá szentelésének kérdését nem szabad tabuként kezelni

A nők egyházi hivatalvállalásának problémája nem csupán néhány asszonyt foglalkoztat. Ez a kérdés az egyház önértelmezését érinti, és döntő jelentőségű az egyház jövőbeni útjára és a nőknek az egyházban betöltött helyzetére, szerepére nézve.

— Ezentúl nemcsak a férfiak, hanem mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy hivatalt viseljen az egyházban. A Biblia tanúsága szerint az első keresztény közösségekben nők is tevékenykedtek mint diakonisszák és apostolok.

— A nők (szentségi) hivatal viselésének kérdése további komoly eszmecserét igényel.

— A nők által az egyházban betöltött (szentségi) hivatal problémájáról szabadon lehessen beszélni és gondolkodni.

8. A nőknek minden téren tudatosítaniuk kell szerepüket

Az egyoldalúan férfi irányultságú egyházat és társadalmat csak türelmes, szakadatlan igyekezettel lehet megváltoztatni a lehető legszélesebb alapokon. Az egyenjogú élet és aktivitás kibontakoztatásához vezető úton már számos kezdeményezéssel álltak elő a nők, de még sok mindenre van szükség:

— Értékelni, támogatni és szorgalmazni kell a nők képzését, helyzetük kutatását, a nők egyházi és világi összejöveteleit, klubjait...

— Nők alkotta közösségek kialakítása és támogatása egyben szükséges is azért, hogy tagjaik begyakorolják a szolidáris, testvéri magatartást.

— Örömmel látjuk, hogy számos országban már katolikus nőszervezetek dolgoznak e tudat kialakításának szolgálatában.

9. Vállalni kell nyilvános és szokatlan föladatokat is

A férfi és a nő egyenértékűsége csak akkor élhető meg hitelesen az egyházban, ha a nőket nem fosztják meg attól a lehetőségtől, hogy elláthassanak olyan föladatokat is, melyek során döntéseket kell hozni.

— A nők több felelősséget követelnek maguknak az egyházban. Több rendes és tiszteletbeli hivatalt szeretnének vállalni, s képesek is ezeknek ellátására.

— Nem szabad a nők szerepvállalását a szociális-karitatív tevékenységre szűkíteni.

— Lehetővé kell tenni, hogy minden egyházi munkalehetőségről tudomást szerezzenek, annak ellátására képezhessék magukat. Bátorítani kell őket, hogy elvállaljanak szokatlan pozíciókat csakúgy, mint új föladatokat és hivatalokat.

10. Adjuk át magunkat az alapvető változás lendületének

Ahhoz, hogy az egyházban sikeresen kibontakozzék férfi és nő partneri viszonya, mindkét oldalon változásokra van szükség.

— A nőknek és a férfiaknak föl kell tárniuk egymás számára nehézségeiket és törekvéseiket. Engedni kell a változásoknak.

— A férfiaknak meg kell találniuk azt az utat, mely elvezeti őket ahhoz, hogy végre partneri közösséget alkossanak a nőkkel az egyházban.

— A nők önértelmezésének és helyzetének változásai arra kötelezik a férfiakat is, hogy teret engedjenek önnön személyük alapvető változásának.

— A férfiaknak és nőknek kölcsönösen támogatniuk kell egymást abban az igyekezetben, melynek célja valódibb testvériség kialakítása az egyházban férfi és nő között.

Gáspár Csaba László fordítása