Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gesztesy András: Az újraevangelizálás feladata a magyar egyházban - Kérdések, gondolatok és remények
hat, amilyen mélységben maga is evangéliumi tud lenni. Hiszi, mit ad tovább, és hogyan. Miben részesíti a másikat, mibe vonja bele, mit oszt meg vele. Ez az „önmaga" azonban nem jelentheti csak az egyéni embert vagy egy lelkes kisközösséget, hanem magát az egyházat. Az egész magyar egyházat evangelizálni kell a főpásztoroktól, elöljáróktól, papságtól kezdve a világi híveken, az egyházközségeken, a szerzetesrendeken át egészen a sajtóig, — végső soron személy szerint önmagunkig. Egyházunk megtérése nagyon összetett, és csak radikálisan véghezvihető feladatsor, amelybe beletartozik minden rendű és rangú egyházi vezető evangéliumi lelkületű (szegénység, alázat, igazlelkűség, bátorság, lelki függetlenség stb.) papságra és világiakra van szükség. Az egyházi nyelvezetet az evangelizálásra alkalmas módon át kell alakítani. A társadalom különböző rétegeinek szociológiai és szodálpszichológiai felmérése nélkülözhetetlen. Kísérleti pasztorádós formákat kellene létrehozni: minta-egyházmegyét, modell-plébániákat, rétegpasztorádót, — dgányok, deviánsok, menekültek, szegények stb. gondozására. Egyre inkább szükséges a püspök munkatársi kapcsolata a papokkal és a világiakkal, az egyházmegyei bizottságok valódi működése. Legyen olyan egyházi fórum, mely a közéleti kérdésekre gyorsan, bátran, szakszerűen reagál. Hangsúlyozzuk a karitász munka fontosságát. Készüljön egyházmegyei lelkipásztori tervezet, és valósuljon meg a magyar egyházi zsinat, az egyházmegyei és egyházközségi csoport- munka. Minden egyházközségben legyen egy aktív evangéliumi elkötelezettségű kisközösség. Az elöljárók az egyházmegyéket és a plébániákat vizitálják rendszeresen, és ne csak adminisztrádós és gazdasági szempontból. Teológusokból, lelkipásztorokból és különféle szakemberekből álló csoportok tanulmányozzák egy-egy egyházközség életét. Véleményezzenek, adjanak javaslatokat, tanácsokat. Ki kell építeni a lelkigyakorlatos hálózatot. Az egyházi sajtót egyre inkább korszerűsíteni kell. Az egyház belső megújítása mellett még kiket evangelizáljunk? Minden hívő a saját közösségét: családját, baráti körét és tágabb környezetét. Az evangelizálást az egész társadalomra ki kell terjeszteni. Minden emberre, — kutlurális, erkölcsi, szociális személyes és közösségi szinten. Az újraevangelizálás tehát az egyház önmagára ébredése és az egész társadalmat megszólító állandó küldetése. Ki az, aki evangelizál? Az evangelizádó természetfeletti alapja és feltétele, hogy teremtő és megváltó Istenünk egy és ugyanaz. A teremtés nevezhető a háromszemélyű Isten pre- evangelizádójának. Az Isten képére teremtett ember és közössége legsajátosabb természetének egyenesen szükséglete, hogy evangelizálják és evangelizáljon. A teremtett emberi lélek „naturaliter Christiana". Jézus, az Isten Fia maga a személyes evangélium, Örömhír, aki belépett ebbe az evangelizádós szükségletre szoruló világba. A különféle vallások, a görög filozófia, de főig az Ószövetség a preevangelizádó második szakasza, Jézus megjelenése előtt. Közvetlenül azonban Jézus Krisztus evangelizált. Mindez tudatosult az apostoli korban, a Szentlélek éltető erejében. Minden nehézség és akadály ellenére a mai újraevangelizádós reménység a háromszemélyű Istenbe vetett hitben gyökerezik. A Szentlélek evangelizádója nem fokozható le semmiféle egyszerű fohásszá, lelki élménnyé, hanem az Ó közösségét, életet teremtő jelenlétét jelzi. Isten az emberre, Jézus Krisztus a tanítványokra bízta az evangelizádót. „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15). Nem néhány rátermett papnak, szerzetesnek vagy karizmatikus világinak kell evangeli- zálnia, hanem az egész egyháznak a lehető legszélesebb rétegeivel együtt. Tehát nemcsak az intézményes egyház, hanem az „egyszerű" hívek is nélkülözhetetlenek az evan- gelizádóban, hiszen ők mindenhová eljutnak. Az ő életpéldájuk, tanúságtételük nélkül az evangelizádó puszta szó marad. A híveket nem pótolhatják sem pénz, sem a hitbuz- galmi füzetek, sem az egyházi intézmények szerkezete. Az evangelizádó az egész egyház feladata. Ma ugyan számos kisközösség rendelkezik megszólító erővel, és elég aktívak, rugalmasak az evangéliumi élet megosztására. Ha a kisközösségeket tágabban értelmezzük, akkor bele tartoznak a családok, családos közösségek, stb. A hiteles evangéliumi kisközösségek működése egyenes arányban áll az újra189
