Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 3. szám - KÖRKÉP - Kopp Mária - Skrabski Árpád: A deviáns magatartásformákról

kapcsolata igen szoros. A 30 év alatti fiatalok 7%-a okozott balesetet az elmúlt évben, közülük majdnem mindenki, 80%-ban már az öngyilkosságot is megkísérelte. Az alko­holfogyasztás miatti büntetéssel hasonlóan szoros az összefüggés —, közülük is 80% már kísérelt meg öngyilkosságot. A társadalomnak, a fiataloknak ez a többszörösen ve­szélyeztetett rétege 6-8%-ot, mintegy 120-160 ezer fiatalt jelent. A depresszió tünetei kö­zül őket elsősorban a közömbösség, elégedetlenség jellemzi, jövőjüket reménytelennek látják, úgy érzik, hogy semmilyen munkát nem képesek elvégezni. Jellemzi őket az el­lenségesség is. A továbbtanulás akadályozottságának szerepe Fontosak azok a veszélyeztető tényezők, amelyek a társadalmi torzulásokból fakadnak. 20 év alatti magyar fiatalok 19%-a, tehát minden ötödik fiatal arról panaszkodik, hogy nem tudott tovább tanulni, bár szeretett volna. A kielégítetlen szükségletek miatt a tanu­lók kiugróan magas, 66%-a nem ért egyet a felvételi rendszerrel. — Közülük majdnem minden harmadik öngyilkosságot kísérelt meg. Gyakoribbak a neurotikus, depressziós tünetek, de nem ez a legtragikusabb. — A magyarság valódi öngyilkosságának mondha­tó, hogy a XXI. század küszöbén a fiatalok ilyen tömegét zárja ki az európai civilizált élet lehetőségeiből. Következtetések Összefoglalva tehát — felmérésünk eredményei meghatározzák, hogy melyek azok a legfontosabb irányok, melyekben a család, az egyházak és a társadalom elindulhat a lelki­magatartási zavarok, kóros devianciák megelőzésében. — Valamennyi lelki-magatartási zavar legszorosabb kapcsolatban azzal áll, hogy az illető nem számíthat szüleire nehéz élethelyzetében. Érdekes módon, a bűnözés egyedül ezzel kapcsolatos. A depresszió, szorongás és az öngyilkossági kísérletek még azzal is összefüggnek, hogy a rokonokra sem számíthat. A mai világban sok család a jólétet tűzi ki legfőbb céljául, és ennek érde­kében nem törődnek gyermekeikkel. Nekünk elsősorban a jól-létre kell törekednünk, amely a lelki-testi kiegyensúlyozottságot jelenti. Az Egészségügyi Világszervezet „Egészséget 2000,,-re közzétett felhívásában a „jóllétet" tűzte ki központi céljának. Ez az emberekkel foglalkozó szakemberek képzését jelenti, világnézettől függetlenül. Különö­sen fontos azonban, hogy minél nagyobb hangsúlyt kapjon az a szemlélet, amely a „jól­létet" nem a jóléti társadalom szükségletei szerint határozza meg. A családnak és a nevelésnek alapvető szerepe van abban is, hogy a konfliktusmegol­dás megfelelő módjaira tanítsa meg a gyermekeket. A családok feladata ezenkívül az öregek tiszteletének, az idős kor értékeinek felmutatása, és ezzel a fiataloknak megfelelő magatartásminták átadása. — Valamennyi magatartászavar — mint mondtuk — igen szoros kapcsolatban áll az ellenséges beállítottsággal. Az előző félévszázad politikai ideológiái tudatosan is hirdették az ellenségességet, hiszen a fasizmusnak a fajgyűlölet, a marxizmusnak az osztályharc az alapvető tétele. Ma az ellenségesség átitatja társadal­munkat, a családokat, az iskolát, a munkahelyeket. Meggyőződésünk, hogy a keresztény tanítás legfőbb szerepe az lehet, hogy az ellenségesség helyébe egymás elfogadását állítja, ami a lelki magatartászavarok megelőzésének egyik legfontosabb tényezője. A társadalmat súlyos felelősség terheli abban, hogy a fiatalok számára, a XXI. század küszöbén nem biztosítja a tanulás lehetőségét. A fiatalok 20%-a állította, hogy nem tu­dott úgy tovább tanulni, ahogy szeretett volna. Ez ma a fiatalok között a legsúlyosabb kielégítetlen szükséglet. Albánia után — Romániával együtt — legrosszabb helyen ál­lunk Európában a felsőfokú végzettek arányában. Ezért a fiatalok tömegei kallódnak el, válnak deviánssá. Az egyháznak talán legfőbb feladata ma a devianciák megelőzése ér­dekében is, hogy a fiatalok számára a keresztény szellemű továbbtanulás lehetőségeit biztosítsa. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom