Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - KÖRKÉP - Aszalós János: A közösség nem adottság, hanem feladat
Először a közösség fogalmát tesszük pontosabbá, ill. szűkítjük (1.), majd rátérünk a közösségek elemzésére az említett modell segítségével (2.) 1. A KÖZÖSSÉG FOGALMA PONTOSABBAN (Az egyház közösségi víziója) Közösség = találkozás. A közösséget gyakran a mi-tudat, a közös értékrend és nyelv fogalmaival határozzák meg. Keresztény közösségről lévén szó, a meghatározást pontosíta- nunk kell: számunkra a közösség leglényegesebb alkotóeleme az Istennel való közös találkozás Krisztusban, a Lélek által. Enélkül legfeljebb kultúr- és kultuszközösségről, vagy inkább jogi személyről, klubról, eélközösségről lehet beszélni. Más típusú közösségek alakulnak ugyan valamilyen közösen meglátott, hitben vagy racionálisan elfogadott igazság, közösen kidolgozott akcióprogram, közös esztétikai látomás, vagy más nagy közös értékélmény hatására, sőt, ezeket az elemeket a keresztény közösségek sem nélkülözhetik, de a találkozásra épülő közösségek szerkezete, nyelvezete, életciklusa, hivatása nagyon eltérő azokétól, melyek ennek az alapvető értéknek híján szerveződnek. A közösséget tehát Istennel való találkozás olyan módjaként fogjuk fel, mely közös értékrendet, mi-tudatot, közös nyelvet hoz létre, közös cselekvési programot kínál fel vagy követel. Sőt, úgy gondoljuk, hogy a kereszténység lényegileg közösségi szerkezetű, azaz Isten közösséget teremtő, mindig újszerű megtapasztalására épül. Ez az egyház közösségi víziója. A közösség, mint a megváltás tárgya. Ahogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, ugyanúgy minden emberi közösség is (család, törzs, nép, nemzet, munkaközösség stb.), többé-kevésbé az isteni arcvonások mintáját tükrözi. Másrészt az emberi személlyel analóg, de nem azonos módon, az emberi közösség is megváltásra váró és megváltott valóság, melynek megváltottságát állandó átalakulás, önmeghaladás és keresztviselés révén érvényre is kell juttatnia. A közösség „jogi személy" Isten országában. Közösség = életközösség. A keresztény közösség fogalmához még két döntő, bár vitatható kritériumot kívánunk csatolni. Felfogásunk szerint a keresztény közösség, mely Istennel való sajátos találkozásra épül, szükségképpen életközösség. Az életközösség nem jelent föltétlenül közös „háztartást" a lakóhely és az anyagi javak közösségében, de mindenképpen megköveteli ezeknek a javaknak szükségszabta, lehetőség adta mértékben történő megosztását. A „szeresd felebarátodat, mint önmagadat" parancsa szükséges, de nem elégséges, és egy új parancs: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 13,34) lép helyébe, a szolga alakját felöltő, értünk kereszthalált is vállaló Jézus szellemében. Közösség = egyetemesség. A második, nem kevésbé döntő kritérium, mely látszólag ellene mond a keresztény közösség fenti meghatározásának, az életközösség egyetemessége, mely minden nyelvi, faji korlátokat átlép, nem ismer különbséget katolikus és protestáns, keresztény és más hitben lévő, hívő és hitetlen, barát és ellenség között. Az Istennel való találkozás méltósága, Krisztus egyetemes megváltó akarata eltörölte ezeket a megkülönböztetéseket. Ezért minden keresztény közösség lényegénél fogva nyitott. Nem azt mondjuk, hogy az említett különbségek, szakadékok nem léteznek, hanem azt, hogy a közösségek feladata éppen ezeknek a szakadékoknak feltöltése vagy áthidalása. 2. A KÖZÖSSÉGI EGYHÁZ „HOMEOSZTATIKUS MODELLJE" A modell olyan szerkezetet rajzol elénk, mely több összetevőből, „alrendszerből" áll. Az érzékelő alrendszer (szenzorok rendszere) a külvilág hatásait közvetíti a rendszer egésze felé. A külvilágra ható szervek összessége (effektorok rendszere) a szervezet reakcióit hajtja végre a külvilág elemein, miközben a belső tevékenységek segítségével igyekszik visszaszerezni az eredeti egyensúlyi helyzetet. A belső tevékenységeket a vezérlési alrendszer kezdeményezi, irányítja és ellenőrzi. Az egyes alrendszerek között a kommunikációs alrendszer tartja az információs kapcsolatot. Ez az alrendszer egy, vagy több „nyelv" segítségével végzi a feladatát (biológiai rendszerek esetén pl. elektromos impulzusok, vagyis 165
