Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Teleki Béla: Hogyan jön létre a befogadó közösség
mutatott fejlődési szakaszok érvényesek mind a célirányos, mind az önfejlesztő, mind pedig a gyógyító csoportokra. Minden esetben a közösség fejlődése során négy szakasz vehető észre: az alakulás (forming), a feszültséggel teli alkalmazkodás (storming), az összezáródás (norming) és az együttműködés (preforming) fázisa. Az alakulás szakaszában a közösség tagjai ismerkednek feladataikkal, közösségük szabály- rendszerével és munkamódszereivel. Figyelmük tehát nagyrészt az ismeretgyűjtést célozza. Kölcsönös kapcsolataikat a kísérletezés és az egymástól való függés jellemzi: különösen függnek a csoport által tekintélyesnek elfogadott személy(ek)től, mint pl. az alapító, vezető. Ugyanakkor fürkészik, milyen magatartást várnak el a többiek, és milyen viselkedést méltányolnak. Közben igen felfokozott bennük az aggodalmaskodás és szorongás. A közösség lelkiségét ebben a szakaszban a fantázia és a valóság elegyedése jellemzi: túlzott az elvárásuk a csoporttal és a vezetővel szemben; aggodalommal vizsgálják: ki, kicsoda és kit, kinek tartanak a többiek; leplezik érzelmeiket, idomítják válaszaikat, nézeteiket. A feszültségteli alkalmazkodás szakaszában erős érzelmi ellentétek és szembehelyezke- dések jelentkeznek, a követelmények „megviselik" a tagokat, nézeteltérések vetődnek fel a közösség célkitűzéseivel, munkamódszereivel és magatartásformáival szemben. A közösségben alcsoportok képződnek. Egyesek lázadnak a vezető és stílus ellen. Sokan kifogásolják a csoport által gyakorolt ellenőrzést. A csoporttagok kapcsolataiban megjelenik a versengés a befolyásért, a vezetőszerepért. Itt-ott keményen és értelmetlenül reagál egyik-másik tag egyes társai véleményére, magatartására. Többen igyekeznek egyediségüket érvényesíteni. Néha már ügy tűnhet: súlyos és megoldhatatlan válságba került a közösség élete. Lelkiségük mélyén a túlzott elvárások miatti csalódások feldolgozása zajlik. Tulajdonképpen arra törekszenek, hogy ne álljanak egymás útjában. Bizalmatlankodásukat szeretnék feloldani. Közben bevetítik a közösség életébe eddigi — esetleg rossz — tapasztalataikat családjukban, különböző csoportokban. Néha bűnbakot is keresnek, mert még nem szeretik eléggé egymást, s nem teljesen őszinték önmagukhoz. Az összezáródás szakaszában megjelenik az együttműködés készsége, a képesség, hogy nyíltan kicseréljék gondolataikat és közöljék élményeiket, érzelmeiket, tapasztalataikat. Ugyanilyen nyitottsággal szolgálnak egymásnak információkkal, kicserélik a kezükben lévő anyagokat, segédeszközöket. A közösség szabályai saját normáikká váltak, az elvárt életvitel egyénivé alakult. Végre otthonra találtak a közösségben! Közösségi kapcsolataikat nem zavarja többé az egyének különbözősége, érdekessé válik a másik mássága. Úgy fogadják el egymást, amilyenek, szeretik a másikat hibái ellenére. Mindjobban érzik, hogy együvé tartoznak. A „mi-érzés" mindinkább erősödik. Lassan nem tudja az egyén elképzelni életét a közösség nélkül. — Lelkiségükben a Teljességből merítenek, a mennyországot szeretnék létrehozni itt a földön. Közösek elveik és normáik. Megtalálták csoportidentitásuk jelképeit, sőt rítusait. Az együttműködés szakaszában szinte minden nehézségre kézenfekvő a közösség megoldása, erőfeszítéseik építő jellegűek, a megkezdett munkát sikerrel bevégzik, közös energiák most már a termékeny munkát szolgálják. Cselekvéseik célra irányultak. Képesek dönteni, javítani. Kapcsolataik is a közös munkát segítik, a szerepek rugalmasak és funcionálisak. — Kapcsolataik egyszerre személyesek és tárgyiasak: emberre és feladatra irányultak. Közösen terveznek, újabb szerepeket állítanak elő és vállalnak, olyanokat, amelyek hasznosak a közösség életére. Döntéseikben szem előtt tartják a közösség tagjainak javát, nem vezeti őket pusztán a sikerélmény. Lelkiségükben jelen van az alázat: ismerik a célt, de képesek várni a megvalósulásra. Az egyes tagok éppúgy készek a kicngesztelődésre és megtérésre, mint az egész közösség. Csodálatos egyensúly tapasztalható az ajándékozás és elfogadás, a belső és a külső között. b) Bennis-Shepard-modell — Bcnnis a gyakorló és tanuló csoportok kutatója. 1964-ben összegezte — Shepard munkatársával karöltve — eddigi eredményeit és kidolgozta kétszakaszos modelljét.24 Mindegyik fejlődési fázisban három aiszakaszt észlelt. 151
