Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - Üzenet a magyarokhoz - II. János Pál pápa gondolataiból
ÜZENET A MAGYAROKHOZ II. János Pál pápa gondolataiból A Szentatya minden jeles alkalmat megragadott, hogy magyar egyházunkhoz szóljon. A következőkben ezekből közlünk rövid összeállítást. Megválasztását követően, néhány héttel később, 1978. december 11-én levelet írt Lékai László prímás, esztergomi érseknek, a püspöki karnak és minden hívőnek, melyben kifejezte üdvözletét, elküldte apostoli áldását és jókívánságait. Szent István alakját felidézve kifejezte azon óhaját, hogy a katolikus egyház a jövőben is megvilágíthassa hazánk lelki arculatát. 1979. április 6-án fogadta Lékai László bíborost, több főpásztort, papokat és híveket, akik megünnepelték a Pápai Magyar Kollégium alapításának 400. évfordulóját. A Szentatya nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a Kollégium újra megkezdi működését, a Magyar Intézet mellett. 1980 húsvétján hosszú levélben fordult egész egyházunkhoz, amelyben elsőrendű fontosságú témáról szólt; a gyermekek és a fiatalok katekéziséről: „Az egyház mindig úgy tekintette a katekézist, mint egyik alapvető kötelességét, a feltámadt Úr utolsó parancsa értelmében: tanítványává tenni minden népet, és megtanítani őket mindannak megtartására, amit ő előírt. Az egyház csaknem kétezer éves élete során állandóan ennek a feladatnak szentelte energiáit... Nincs szándékomban, hogy megismételjem most mindazt, amit nemrég kiadott buzdításomban írtam; itt csak néhány olyan pontra hívom fel a figyelmet, amelyek különösen is érdeklik a magyarországi egyházat; ugyanakkor arra szólítalak és buzdítalak benneteket, hogy elmélkedjétek át mindazt a tanítást, amit buzdításom tartalmaz... A katekétikai tevékenység az egyház küldetésének abszolút elsőrendű feladata. Az egyháznak legjobb energiáit a katekézisnek kell szentelnie. Ez a hit megtartása, — és Isten nem várat a válaszadásra. A katekézis olyan mű, amelyért az egész egyháznak felelősséget kell éreznie és vállalnia. De az egyház tagjainak felelőssége különböző: mindenkinek küldetése és különleges körülményei szerint kell ezt vállalnia... A katekézis, minthogy mindenekelőtt olyan út, amelynek lehetővé kell tennie az élő találkozást Krisztus Személyével a hit révén, különleges módon magában foglalja Krisztus tanításának átadását azon célból, hogy beavassák a hallgatókat...a keresztény életbe és annak növekedésébe... A katekézis szükséges akár a keresztények hitének érlelődéséhez, akár a világban való tanúságtételükhöz." A kisgyermekek, gyermekek, serdülők és az ifjúság katekézisét sorba véve a Szentatya így folytatta levelét: „Fontos a felnőttek katekézisének központi kérdése. Ez a katekézis elsődleges formája, amennyiben olyan személyekhez fordul, akik a legnagyobb felelősséggel rendelkeznek, és azzal a képességgel, hogy megéljék a keresztény üzenetet teljesen kifejlődött formájában. A keresztény közösség nem végezhetne állandó katekézist a felnőttek közvetlen és kipróbált részvétele nélkül, legyenek azok akár a katekétikai tevékenység befogadói, akár annak előmozdítói. Hogy hatékony legyen, ahhoz a katekézisnek állandónak kell lennie, és ténylegesen hiábavaló lenne, ha megállna az érettség küszöbe előtt, minthogy nem kevésbé szükséges a felnőtteknek, még ha nyilvánvalóan különböző formában történik is... 129
