Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Orosz László: A bűnbánattartás fegyelme és a gyóntatás hagyománya a bizánci szertartású egyházakban
ilyeneké a kötés és feloldozás hatalma..., nem pedig azoké, akik csak egyszerűen emberek által lettek kiválasztva és fölszentelve."16 Szent Simeon a saját lelkiatyjáról is azt vallja, hogy „nem emberektől lett fölszentelve". De bármennyire hasonlóknak tűnnek a montanista tanokhoz ezek a sorok, Szent Simeon életművében egyetlen olyan fejezet sincs, amelyben felforgató, forradalmi vagy szektás törekvések jutnának kifejezésre. Legföljebb annak a ténynek a tudatosulása hiányzik nála, hogy a kolostort vezető öregek előtti „gondolatok föltárása" (exagoreuszisz) már időközben azonosulhatott a „bűnbocsánat szentségével."17 „A gyónásról" szóló levélben a korabeli hierarchia kemény kritikája jut kifejezére: „Eredetileg csak az apostolok és utódaik, a püspökök kapták meg a hatalmat arra, hogy megkössenek vagy feloldozzanak. De az idő múltával ők elveszítették az ehhez szükséges életszentséget, s ezért ezt a félelmetes feladatot olyan papoknak kellett vállalniuk, akiknek élete feddhetetlen s az Isten kegyelmére méltó volt. Amikor azután ezek is elveszítették életszentségüket, a feladat Isten választott népére, a szerzetesekre szállt át Senki sem vette el azt a papoktól, hanem inkább azok fosztották meg magukat attól."18 Az első ezredfordulótól kezdve tehát a bizánciak igyekeztek a nagy „lelki emberektől" kérni a lelkivezetést. De bármennyire is tisztelték a rejtett gondolatokat azonnal feltáró lelkivezetőket, a feloldozás hatalmát mindig az apostolutódoktól eredeztették. A szentségkiszolgáltatás előfeltétele minden esetben a személyre szóló hivatalos megbízás (entalma) volt. Szent Germanosznak (+1336) például az Athosz hegyén egymás után több lelki vezetője is volt, de a feloldozásért mindig Pedzoszneoü szerzetespaphoz ment. Ám a lelkiatyaság vagy -anyaság különböző formáit sohasem lehetett megtiltani azoknak a tapasztalt férfiaknak vagy nőknek, akik fölszentelés híján is meghallgatták a bűnbevallást, hogy a megtérőknek lelkivezetőként szolgálhassanak. Sőt az atyák szerint ezeknek imáit Isten ugyanúgy meghallgathatja, mint a papságét.20 A nagy lelkivezetólc és gyóntatok kézikönyvei A szerzetesek tehát Bizáncban lassan megszerezték a gyóntatási monopóliumot. Világiak is igyekeztek a gyónásaikat náluk végezni. A XIV. századtól az Áthosz hegyén és Thesszalonikiban a lelkivezetés új aranykora virágzott fel, élén Palamasz Szent Gergellyel, a hészükhaszták és a Jézus-ima nagy védelmezőjével. Görögországban mindmáig, főleg a Szent Hegy szerzetesei gyóntatják Thesszaloniki, sőt gyakran Athán ortodox híveit is. A gyóntatóknak azonban mindig szükségük volt megbízólevélre a hierarchiától. S ezzel együtt megkapták az egyházi hatóságtól azokat a penitenciaszabályokat is, amelyeket gyóntatáskor használniuk kellett. „A szimbólumok könyvei" vagy exomologétáriák tartalmazzák mindazokat a szabályokat, melyeket a gyóntatóknak megfelelő pedagógiai érzékkel alkalmazni lehet. Persze ahol a nyugati penitenciás-könyvek hatására a fenyítékek „kiengesztelő" értékét kezdi hangsúlyozni valaki, ott a bűnbocsánat szentségének eredeti értelme lassan lezsugorodik. Az eredeti egyházi célkitűzés, az Eucharisztia egyre inkább háttérbe szorul vagy csak eszközzé válik a fokozatos lelki előrehaladás útján. Etiópiában bizonyíthatóan fennmaradt az a szokás is, hogy a penitenciát a megtérő bárki mással is elvégeztetheti, ha ezt alamizsnával megfizeti neki...21 A késő-középkori Görögország bűnbánattartásának lelki központja a Szent Hegy, Athosz lett. A századok során nemcsak görög földről, hanem az ortodox kelet minden részéből ide igyekeztek a bűnbánók, hogy a nemzeti kolostorukban valamelyik öreg szerzetes előtt vallomást tegyenek életükről. Athosz kolostorai egészen a XX. századig megőrizték jelentőségüket, melyekhez talán csak a Szentföld zarándokhelyei foghatók. Emiatt éppen a Szent Hegyen keletkezett az ortodoxia egyik leghíresebb gyóntatói kézikönyve. Nikodémosz Hagioritész (1749—1809), az ötkötetes Filokalia szerkesztője állította össze a görög gyóntatok által ma is használt kézikönyvet, mely alapvető erkölcsteológiai tanítást is nyújt a lelkivezetőknek. A „gyóntató-könyv" a hagyomány alapján fejti ki a 101
