Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE NEMESKÜRTY ISTVÁNNAL - Lőcsei Gabriella (a beszélgetést feljegy.): Nem szabad félni...
szik, ami így, elmormolva, varázsigévé változik. A közös éneklést azért hiányolom, mert az mindig közösséget kovácsol az egybegyűltekből. A protestánsoknál kevésbé szűnt meg a közösségi élet, mint a katolikusoknál. Talán éppen a közös éneklés változatlansága miatt. De minden vasárnap eltűnődöm azon, hogyan lehet az, hogy miközben a templomok tele vannak, a hívők többsége - a katolikusoknál - áldozik is, hogyan lehet, hogy e sokadalomnak a hitereje mégsem sugárzik szét a társadalomban? Valószínűleg az a baj, hogy a szeretet, a kereszténység alapszabályait nem gyakorolja a templomból kijőve ez a sokaság. Amíg azonban ez nem történik meg, országunk helyzete változatlan marad. Milyen gyakorlásra gondol?- Nem külsőségekre természetesen. A római korban nem arról ismerték meg a keresztényeket, hogy azok feltűnően gyakorolták a vallásukat, hanem arról, hogy a keresztények mindig jókedvűek voltak, derűsek, segítőkészek. Nem féltek. Az, aki valóban keresztény, nem félhet. Nem szabad félni. Azért válhatott államvallássá a pogány Rómában röpke háromszáz év alatt a kereszténység, mert az őskeresztények az első vallásos iratok „parancsait” - örvendjetek, legyetek derűsek - természetes módon valósították meg a mindennapi gyakorlatukban. A legnehezebben megvalósítható életprogram ez ma, úgy hiszem. Nem félni, derűsnek lenni... Milyen segítséget várhatott ebben hívő és nem hívő a Magyar Televíziótól Nemeskürty István elnöksége alatt?- Jogos a kérdés. Egyelőre azonban, miközben én a művészi szépségben való hitet szeretném újra elfogadtatni a nézőkkel, a természetes életörömöt szeretném sugározni, kénytelen vagyok elfogadni a pártok - érthetetlen - ragaszkodását a képernyőhöz. Szeretném azután a magyar nyelv védelmét is a Magyar Televízió feladatának tekinteni. A reformkorban a magyar nagyvárosok lakossága németül beszélt, az értelmiség latinul. Hogy a magyar nyelv ennek ellenére megmaradt és elterjedt, az nagyrészt a színészeknek köszönhető. A színész elsőrendű feladata volt a magyar nyelv terjesztése. Ezzel szemben ma a magyar nyelv védelme nem feladata a színésznek, a színháznak, pillanatnyilag a tévének sem. Fontoskodás ez? Nem hiszem. Hiszen a nemzet ettől, a magyar nyelvtől összetartozó egész, magyar. Szeretném száműzni a képernyőről a pánikkeltés különböző módozatait. Helyette inkább a nemzeti irodalommal kéne foglalkoznunk. Tavasztól rendszeresen megjelennek a heti műsorban a különböző felekezetek vallásos félórái. Azt szeretném, ha mindig más falusi templomból közvetítenék a szertartásokat. Ezzel talán azt is elérhetnénk, hogy megismerje az ország lakossága a fővároson kívüli magyar településeket is. Ennek érdekében egyébként külön műsorfajtát is útra bocsátunk, egyelőre a címe van meg: Magyar táj, magyar ecsettel.,Készülünk Mátyás királynak és a magyar reneszánsznak a méltó megismertetésére. Új művelődési magazin indult, a vasárnap reggelente jelentkező Napraforgó. Ezek a törekvések a maguk módján mind a derűsebb köznapokat szolgálják, és talán segítenek eloszlatni az emberek mindennapi félelmeit is. A beszélgetést feljegyezte: Lőcsei Gabriella 86
