Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Jézus vonzáskörében
fenn Pétert a vízen. A hívás-szeretet-hivatás kölcsönös és mély összefüggését mindmáig ebből az evangéliumi helyből lehet jól kielmélkedni. János evangéliumát kommentálva Szent Ágoston írja: Ennélfogva, ha azt hallod, „senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya nem hívja” - nem arra kell gondolnod, hogy akaratod ellenére vagy meghívott. Ugyanis a lelket a szeretet eleve vonzza. - És nem szabad megijedned, ha ilyeneket mondanak: „Hogyan hihetem magam szabadnak, amikor engem vonzanak, azaz szinte kötéllel húznak”. - Erre én azt mondom: mi bizony igen kevéssé vagyunk szabadok, mivel vágyaink és az élvezet..., a szív bizonyos öröme vonz minket. Ha a költő elmondhatta: „Mindenkit a saját vágya vonz!” (Vergilius 65. ekloga), akkor igaz az, hogy nem annyira a szükséges, mint inkább az élvezetvágy (non necessitas, séd voluptas); nem annyira a kötelesség, mint inkább a gyönyörködés (non obligatio, séd delectatio) vonzása az erősebb. Es, ha ez így van, akkor miért ne lehetne, hogy egyes embert Krisztus vonzzon jobban, hogy így belsőleg gyönyörködjék az igazságban, a boldogságban, az igazságosságban és az örök életben (ami mind együtt van Krisztusban).... Ha ennyire igaz az, hogy „mindenkit saját vágya vonz” - akkor még inkább igaz lehet, hogy KRISZTUS - akit az Atya nyilatkoztatott nekünk-v onzzon minket... azaz Ő legyen számunkra mindenekfelett vonzó. (Vö. PL 35,1608k) Szent Benedek Regulájából a hívás-meghallás-elhivatottság különféle fajtáit magyarázza Clemens Schmeing Gerléve-i bencés apát 1984. évi húsvéti konferenciabeszédében. Mint a természet jó megfigyelője, a világban fellelhető sokféle vonzásból indul ki. A világűrben a csillagok kölcsönös vonzásuk alapján keringenek. A mágneses erő vonzza a fémrészecskéket. A nyulat ellenállhatatlanul vonzza a friss fű. Az ember sem tud ellenállni egy-egy szép tájnak, aranyló naplementének... A vonzás általános jelenségéből vezeti le az apát a szerzetesi hivatást. Szerinte annyit jelent, hogy az ember bekerült az „Isten ellenállhatatlan és leküzdhetetlen vonzáskörébe". KÖZELEBB HOZZÁD, ISTENEM! Sok-sok hiteles feljegyzés igazolja, az igazi szerzetesek mennyire vigyáztak, hogy megmaradjanak ebben a belsőbb vonzáskörben, és hogy az Úr hívó szavát el ne tompítsa semmi más hang. Tudták, milyen könnyen le lehet csúszni akár egy negyed hanggal is a krisztusi harmóniából. Le egészen a dicsőségvágy, a tudományos elismerés, a tisztelethajhászás és a hatalmi őrület síkjára. Voltak idők, amikor csak azt várták, hogy bár szűnnének már meg bizonyos közösségek - de éltek köztük olyan áldozatos rendtagok, akik minden megaláztatást, kínzást, sőt még a halált is vállalták volna, hogy megújítsák rendjüket igazi szellemében. Ma is meg kell újulni minden rendi közösségnek, és ezt nem is a hazai viszonyok kívánják elsősorban, hanem a II. Vatikáni zsinat. Negyven év alatt a nehéz életfeltételek miatt a rejtetten élő, dolgozó szerzetesek alig tudtak figyelni a zsinat által kívánt megújulásra. Pedig a szerzetesi megújulás nem mai jelenség és követelmény. Klasszikus példáját mutatja a megújítási törekvéseknek Keresztes Szent János és Ávilai Teréz. - Keresztes Szent János a Kármel eredeti szellemét akarta visszahozni. A „sarusok”, hogy megtörjék, Toledó sötét tömlöcébe záratták, testét véresre verték. Egyedül, kiszolgáltatva, minden emberi, egyházi szentségi vigasztalástól megfosztva, végül úgy érezte, hogy az Úr is elhagyta: „Hová rejtőztél Kedvesem, / Sóhajtva miért hagytál magamra?” - kérdezi. Hivatalától megfosztva, személyes becsületében támadva Szent Pál apostollal mondja: „Apostoli küldetésem bizonyítéka... a nagy türelem...” (2Kor 12,12). És a szenvedni tudó nagy türelem hozta meg a reformot, az annyira várt megújulást! A mai életben sem fog minden azonnal úgy teljesülni, ahogy tervezik, sok-sok türelemre, példamutató áldozatra van szükség. - Minél inkább átadja magát egy szerzetes Krisztusnak, annál jobban osztozik Jézus életében és halálában.- Hazánkban a legtöbb hívás a szegényektől érkezik: Osztozzatok életünkben! Ma élő példa erre Emmanuelle nővér, aki mint az előkelő Notre-Dame-de-Sion intézet 32
