Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A megszentelt élet formái az egyházjogban
újszerű típusokba sorolását hozta magával. Az ezzel kapcsolatos új fogalomrendszer némi áttekintése segítheti az egyes hívőket és közösségeket azonosságuknak, hivatásuk jellegének felismerésében. Ugyanakkor hozzájárulhat ahhoz is, hogy fogalmi tisztázatlanság miatt ne alakuljon ki feszültség az egyházi és világi jog szabályai között. II. A megszentelt élet formái a történelemben. Nem a szó szoros értelemben vett szerzetesi életforma, de annak előfutára volt az első keresztény évszázadokban a szüzek, az özvegyek és az aszkéták életmódja. Ezeket a tökéletességre törekvő csoportokat a tisztaság eszményének kötelezettségszerű elvállása jellemezte. A IV. század során a remeték csoportjai fejlődtek ki, majd belőlük alakultak ki a megszentelt életre vállalkozó közösségek, melyek közös életüket a későbbiekben monostorokban folytatták. Az ilyen életformát vállalókat monasztikus szerzeteseknek vagy más szóval monachusoknak nevezik. Körükben fogalmazódott meg a középkorban a szegénység, tisztaság és az engedelmesség hármas fogadalmának megkülönböztetése. A szabályozott kanonokok (canonici reguläres) jellemző életmódja a IX-X. század során bontakozott ki a káptalanok közös életre vállalkozó tagjai számára, Szent Ágoston műveiből összeállított szabályzat alapján. Ezt az életformát képviselik pl. ma a premontrei kanonokok. A virágzó középkorban a lovagrendek, majd főként a koldulórendek valósították meg újfajta szerzetesi életformát. Az újkor elején a szabályozott papok (clerici reguläres), pl. a jezsuiták, képviselték a megszentelt életnek egy további változatát. A monasztikus és a kolduló életformát női közösségek is vállalták. Az újkor folyamán egyszerű fogadalmas kongregációk és fogadalom nélküli társaságok (a közös élet társaságai) jöttek létre, melyek gyakran valamilyen meghatározott nevelői, betegápolói, lelkipásztori, missziós tevékenységre vállalkoztak. A rájuk vonatkozó általános szabályokat XIII. Leó pápa 1900-ban Conditae a Christo kezdetű apostoli rendelkezésében rendezte. Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv pedig mindnyájuk működését II. könyvének A szerzetesek (De religiosis) címet viselő II. részében szabályozta. A fogadalom nélküli társaságokról ennek keretében a törvényhozó megjegyezte, hogy azok tagjait nem nevezzük a szó szoros értelmében szerzeteseknek (1917-es CIC 673.k. 1. §). 1947-ben XII. Pius pápa Provida Mater Ecclesia kezdetű rendelkezésével az evangéliumi tanácsok szerinti életnek egy korszerű formáját intézményesítette: létrehozta a világi intézmények típusát. Ezek a felsorolt fajták jó ideje egymástól megkülönböztetve szerepeltek a pápai évkönyv, az Annuario Pontificio jegyzékében, mely az egyes típusokat kisebb eltéréssel - a szabályozott kanonokokat a monasztikus szerzetesek elé helyezve - a fenti sorrendben közölte. Felsorolását történelmi és jogi alapon nyugvó rangsornak tekintette.1 A II. Vatikáni zsinat a „kizárólag szemlélődésnek szentelt” és az „apostolkodó” kle- rikusi és laikusi intézményeket különböztette meg. Szólt azonban monasztikus, valamint laikusi nevelő, betegápoló és egyéb szolgálatot teljesítő, továbbá világi intézményekről is (Perfectae caritatis 7-11.). Ezekben a megkülönböztetésekben a jellemző tevékenység szempontja irányadó volt ugyan, de nem érvényesült kizárólagosan. Bár mindezek az intézményes formák rendelkeznek életmódbeli sajátosságokkal, mégis egyes közös vonásaik lehetővé teszik, hogy közülük némelyeket általános egyházjogi szabályozás szempontjából egy-egy nagyobb, közös kategóriába soroljuk. Csakhogy a típushatárok kijelölése többféle szempont szerint történhet. Különösen kényessé teszi a feladatot, hogy egyes intézmények sajátos karizmája nehezen szorítható valamilyen elméleti kategória keretei közé. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az Egyházi Törvénykönyv átdolgozása során a szerzetesjogi rész munkálatait hosszú és nehéz viták kísérték. Ili. Az intézmények típusai a Codexben. A hatályos Egyházi Törvénykönyv elismeri, hogy létezhetnek az evangéliumi tanácsok vállalásával megszentelt vagy ahhoz hasonló életformának más lehetőségei is, mint azok az intézmények, amelyeknek típusait a Codex felsorolja. A törvénykönyvben kifejezetten említett intézményen 20
