Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit (a beszélgetést feljegy.): Alszeghy Zoltán S. J. professzorral. Krisztus életünk beteljesedése
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE ALSZEGHY ZOLTÁN S.J. DOGMATIKA PROFESSZORRAL KRISZTUS ÉLETÜNK BETELJESEDÉSE Alszeghy Zoltán atya ötven év után tért haza abból a célból, hogy a lelkipásztoroknak és a világiaknak lelkiségi megújulásában segíthessen. Járva az országot lelkigyakorlatokat, papi rekollekciókat, lelkinapokat, előadásokat tart, —miközben maga is lelkipásztori munkát végez. Főleg a szentgyónáshoz vonzza a híveket. Alszeghy Zoltán negyven évig a dogmatikus teológia professzora volt a római Pápai Gergely Egyetemen, szakkönyveiben, egyéb műveiben gyakran ír jelen témánkat érintő kérdésekről. Ezért fordultunk most hozzá, hogy beszéljen az „élet értelméről". Szeretném tudni, hogy Professzor Atya az „élet értelme ",kérdését milyen szempontokból vizsgálta és tanította. — Az élet értelme szemlélhető biológiai, filozófiai és teológiai értelmezésben. Az ember esetében a biológiai szintet beteljesíti a személyes élet. Ezt a területet a perszonalis- ta filozófusok dolgozták ki, itt főleg Emmanuel Mounier-re és Max Sche/ene gondolok. — Ha teológiai síkra helyezzük a kérdést, úgy teljességgel az életnek akkor van értelme, ha Jézus Krisztusban éljük le. A hetvenes évek elején Jacques Monod biológusnak2 a hipotézise eléggé felbolygatta a természettudósokat, filozófusokat és teológusokat. Egyik sarkalatos tétele volt: „Az élet nem több, nem jobb mint a nem élet!” — Ehhez azért is hozzá kellett szólnom, mert a Monod szerinti „véletlen” szembenállónak látszott a természetben fellelhető célszerűséggel és fejlődéssel. Másként veti fel a kérdést a teológiai beállítás, mely szerint az élet jobban megfelel „Isten teremtő gondolatának”. — Ám a „Teremtőgondolata"kérdése több mint 40 évig nem szerepelt a teológiai irodalomban. Csak akkor vetődött fel újra, amikor a Gaudium et Spes (GS) zsinati dokumentumot készítették elő. XXIII. János pápa szándéka szerint az egyház vegye fel a párbeszédet a világgal, hiszen a Teremtő Atya az egész világnak, minden embernek elküldte Fiát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” — írja János apostol evangéliumában (3,16). Amikor a híres 13. szkéma átdolgozásra került, a „zürichi szakaszban” megújított szöveg igen sokszor hivatkozik a „Teremtő tervére”. Különösen kiemeli az ember tevékenységét (III. fej.), és tevékenységének az értékét a világban. Ezeken a helyeken igen gyakran szerepel a „Teremtő akarja”, a „Teremtő szándéka”, a „Teremtő műve” kifejezés. A III. rész kifejti, hogy az élet mennyire megfelel annak, amit az Isten nyújtani akar a világnak, ezért kell nekünk is az életet védeni, fejlődését biztosítani. Tehát: az élet önmagában értékes, mint Isten gondolata, terve. Az embernek önmagában is megvan az értéke, de úgy is, ahogy a világot alakítja: „Az Isten képmására teremtett ember ugyanis megbízást kapott, hogy vesse uralma alá a földet, és mindent, ami hozzá tartozik, és kormányozza a világot igazságosan és szentül" (GS 34). — „Az ember munkájával nemcsak a társadalmat alakítja, hanem önmagát is tökéletesíti... ezáltal önmaga fölé emelkedik. Ez a fajta gyarapodás sokkal nagyobb érték, mint a maga körül felhalmozott vagyon. Az ember értéke attól függ, hogy kicsoda, —nem pedig attól, hogy mi mindent birtokol" {GS 35). 217
