Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: Az élet értelme a kinyilatkoztatás fényében
kérdések, melyeket egy tőlük éppen, hogy különböző tapasztalás, és annak tárgya által válaszolhatunk meg, ám a totális értelmesség kérdése — ha azt nem tagadják, és ha teljesen kimondhatja magát — a reá adott választ önmagában tartalmazza. Ezért e kérdés és a válasz eredendően és önmaga által mondja ki, hogy voltaképpen mit ért Istenen. Tehát már akkor is Isten megismeréséről van szó, amikor az értelmesség kérdését értelmes és önmagát megválaszoló kérdésként a lelkiismereti döntésekkel járó emberi élet konkrét megvalósításakor elfogadják, még ha a kérdésekkel és döntésekkel szembesülő embernek az lenne is a benyomása, hogy semmit , nem tud kezdeni az „isten” szóval, az „abszolút értelem” kifejezéssel és hasonlókkal. Életének konkrétságában az ilyen ember is kérlelhetetlen felelősséggel kerül a kérdés elé: van-e végső értelem; igennel vagy nem-mel meg is válaszolja azt, s így véglegesen állást foglal Istennel és annak felfoghatatlanságával kapcsolatban. Ezzel persze ismét csak nem azt álíítjuk, hogy az ember számára létezése végső isteni értelméhez való viszonyának kifejezett szóvátétele csupán néhány metafizikai vagy teológiai okoskodó felesleges kérdése. Nem, mivel Önök, ilyen fejtegetések olvasói, azok fáradságos volta ellenére kifejezettebben és kikerülhetetlenebbül állnak a kérdés előtt: az életet pusztán részleges értelmek megtapasztalásától ösztönözve próbálják-e tovább folytatni, sivatagi vándorlásként néhány oázis érintésével, hogy aztán végül szomjan vesszenek az üres sivatagban, vagy pedig a végtelen ígéret és egyúttal radikális felelősség nyomán megjelenő végső értelemben való reménykedő meggyőződés által tegyék termővé. Ezért itt — ha ezek a meggondolások nem csupán emberi szószátyár- kodásként merültek fel—tulajdonképpen az történt, hogy talán dadogva és homályosan, ámde hallhatóan szólásra jelentkezett a legfőbb ígéret és felelősség. Van értelme annak, hogy értelemről beszéljünk, és ez a szóvá tett értelem nem csupán néhány töredéknyi értelmességben van jelen, amelyekkel életünk során, életünk minden abszurditása ellenére is találkozunk; ez az értelem végtelen és átfoghatatlan; Ő a mi értelmünk — és Istennek hívjuk. (In: Schriften zur Theologie, Bd. XV. 195—205) Fordította: Szász István Fila Béla AZ ÉLET ÉRTELME A KINYILATKOZTATÁS FÉNYÉBEN Tanulmányunk arra szeretne rámutatni, hogyan gondolkodik a keresztény ember életének értelmiéről. Súlyos nehézségekkel kell szembenéznünk, és ellentétes értelmezésekkel találkozunk akkor, amikor az élet értelmének kérdését tesszük fel. Minden öntudatos és szabad döntéssel rendelkező ember életében felvetődik a kérdés: mi az értelme annak, amit teszek, annak hogy vagyok, — mi az értelme életemnek? Életünk különböző helyzeteiben különbözőképpen fogalmazódik meg ez az alapvető kérdés. Mint valami titkos és rejtett mágnes hat életünk folyamatában az értelem kérdése. Lassan tisztul ki, s tudatosul életünk értelme felfedezéseinkben, terveinkben, célkitűzéseinkben, elrontott, majd helyreállított, megbicsaklott, majd újra egyenesbe hozott életünkben. Végérvényes feleletet csak a kiegyensúlyozott és helyét megtalált ember életében kap ez a kérdés. 201
