Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar lelkipásztorkodás megújulásáról
6. A dokumentumok végül aláhúzzák — amit tudunk, de amitől gyakorlatunk talán eltér —, hogy a szentségek vétele nem végcéhatgt végállomás, hanem az adott szentségek megfelelően egyre mélyebb bekapcsolódása a krisztusi életbe, elköteleződés az egyházi közösségben. Ez azt is jelenti, hogy a szentségek vételét követően a lelkipásztorkodásnak, illetve a keresztény közösségnek tovább kell munkálkodnia, hogy a szentségekhez járult ezután mind jobban elmélyüljön a krisztusi —, és a közösségi életben. Összefoglalva:a szentségek és közösség kapcsolata tehát dialektikus. E kapcsolatról mindig hangsúlyoztuk, hogy a szentségek az egyház tagjaivá, életének részeseivé tesznek. De — ami az egyházhoz kapcsolódást illeti — természetességgel elfogadtuk, hogy szentségkiszolgáltatásaink jelentős része egyáltalán nem mélyíti elé a kapcsolatot a látható egyházi közösséggel. Az újabb egyházi dokumentumok szerint viszont a szentségek és a közösség kapcsolata konkrét és látható. A kívülállókat a krisztusi közösséggel való találkozás hívja meg (rendszerint), hogy keressék Istent, hogy vágyódjanak a szentségekre; a közösség vezeti a szentségre készülőket a szentségek vétele felé; s az kíséri őket a szentségek vétele után a krisztusi misztériumokban egyre mélyülő élet útján. Természetes tehát, a szentségekhez járulás feltétele, hogy a felvevő már élő kapcsolatban álljon a látható keresztény közösséggel, a szentségekhez járulás pedig tovább mélyítse e kapcsolatát. A magyar egyház keresi az új koordinált lelkipásztorkodás lehetőségét. Az ÖLI — a Püspöki Kar megbízása alapján — meghívja az ország lelkipásztorait, amennyiben magukénak érzik e feladatot, vegyenek részt a közös munkában. (Erre jelentkezni lehet az ÖLI címén: 1037 Budapest, Kórház u. 37. — Országos Lelkipásztori Intézet.) Tomka Ferenc A lelkipásztor... munkálja ki az emberekben a keresztény érettséget, hogy megfeleljenek a Krisztustól szerzett őszinte szeretetnek és szabadságnak. Presbyterorum ordinis, 6. (VI. Pál) A Zsinat most az eredeti lelkipásztori célkitűzéseit idézi: a) miként újítsa meg belsőleg az egyházat b) hogyan biztosítsa az evangélium terjedését... c) és mit tegyen a mai világgal való párbeszéd sikeréért... Presbyterorum ordinis, 6. (VI. Pál) 161
