Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Útkeresés - Gondolatok a magyar katolicizmus néhány sajátosságáról
benne él az a meggyőződés, hogy „nem fér össze a tudomány és a vallás', hogy „a cél szentesíti az eszközt\é\e\ a jezsuiták alapelve”, vagy hogy „a kereszténység a szexualitást tekinti a főbűnnek". Keresztény kultúrának Magyarországon nyomai is alig vannak. Hiányoznak azok a személyek, akik ezt a kultúrát társadalmilag helyesen s formájában meggyőzően közvetíteni tudnák. Végül még elképzelés sincs arra, hogy miképpen lenne biztosítható a keresztény kultúra közvetítése a legfiatalabb kortól kezdve, az iskolaügyön át, a felsőszintű oktatásig és továbbképzésig. Ezzel szemben viszont harcosan nem keresztény kultúra igenis létezik, s a pluralizmus nevében az Élet- és Irodalomtól a parlamentig szót is kap mindenütt. A kisebbségi lét azzal nyer értéktöltést, hogy ki mit kezd vele. Az első lehetséges magatartás a kisebbségi tét tagadása. Tagadja a kisebbségi helyzetet, aki úgy beszél, úgy viselkedik, talán úgy uraskodik, mintha körülötte mindenki hívő, sőt neki alárendelt keresztény lenne. Tagadja a kisebbségi helyzetet, aki kereszténységét magától értetődőnek tartja, elfeledve, hogy környezetének más a véleménye. Tagadja a kisebbségi helyzetet, aki arra vár, hogy hozzá betévedjenek s nem keresi annak a módját, hogy másokat — a nekik kijáró tisztelettel — megszólítson. A társadalom ezt a magatartást a múlt maradványának, a hatalmi egyház to vábbé lésének, pöffeszkedésének és butaságnak tekinti. De nem sokat törődik vele. Tudja, hogy ez anakronizmus, amit az idő majd elsöpör. A kisebbségi helyzetre adott másik lehetséges reakció az alkalmazkodás, a beolvadás, az identitás elvesztése. Ez az út azzal kezdődik, hogy fontos dolgokat figyelmen kívül hagyunk. Mintha az élet bizonyos kérdései nem tartoznának ránk. A második lépés, hogy nem foglalunk állást, a magunkétól élesen elütő erkölcsöt, gondolkodást, magatartást szó nélkül hagyjuk. így kétségessé válik mi a mi pozíciónk. Kimondatlanul talán már az ellenkezővel azonosulunk. A kisebbségi lét különösen kedvez az ilyen öncsonkításnak. A nem hívő többség pedig akár közeledésnek is értelmezheti a saját álláspont hiányát. Az biztos, hogy ilyen esetben a kereszténység nem lesz sem botrány, sem balgaság... A harmadik lehetséges reakció a félelem, a bezárkózás, külön kis világ teremtése, magas falak építése, az elszigetelődés. Az állam és a marxista valláskritika évtizedeken át mindent megtett ennek érdekében. Ezt szolgálta az állam és az egyház elválasztása és a vallásnak magánüggyé nyilvánítása. Ezt erősítette a püspökök látszattekintélye előtti hajbókolás és a feudális egyházvezetés állami elősegítése. S az állam ugyancsak igyekezett, hogy a keresztények létszámát mindig a valóságosnál alacsonyabbra becsülje s az ilyen adatokat hivatalosként terjessze. A .Jdsebbségi;komplexus"szinte szükségszerűen vonja maga után a sündisznóállást, mindenki más és általában a viszonyok differenciálatlan elítélését, a hamis mártír-szerepet, és önmagunknak minden felelősség alóli felmentését. Ez a magatartásforma könnyen patologikussá válhat. Nem csak a kereszténység továbbadásának képességét szünteti meg, de az arra való készséget is felszámolhatja. A profán környezet számára pedig a legkitűnőbb bizonyítékokat szolgáltatja arra nézve, hogy a kereszténység elme- szesedett, életidegen és önmagát tömjénezi, miközben nem vesz részt a világ problémáinak megoldásában. Magyarország missziós területté válik. Ez tény. De kétféleképpen lehet értelmezni. Veszélyként, vereségként, vagy lehetőségként, kihívásként. A lehetséges válasz is kétféle: a maradék ápolgatása, őrizgetése, vagy a nem Krisztust követő többség iránti felelősség felismerése. Minden azon múlik, hogy minek tekintjük önmagunkat és az egyházat: a misszió tárgyának, vagy az evangélizálás elkötelezett cselekvőjének? A missziós hivatás felismerése ellenben egyszerre követel szépítgetéstől mentes önismeretet, bűnbánatot s készséget a megújulásra. II. Köldöknézés Saját levőnkben fővünk. Szenteltvízlében. Beszélünk hitről és paphiányról, egyház- szervezetről és visszakért épületekről... Számolgatjuk a kereszteléseket, áldozásokat... 146
