Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Szerzetesség - ma?
illeszkedve tartó és gyűjtő háló lehessen, és hogy sok halat foghasson. Szerzetesnek lenni itt és ma is azt jelenti, hogy a hit és a remény emberei vagyunk. Isten az, aki közösségeinket megépíti, aki esetleg új típusú építőanyaggal építkezik, hiszen új nemzedék áll a szőlőmunkások sorába. A „régiek” kötelessége, hogy ne csak a régiekre figyeljenek, hanem az „újakra” is, hiszen Isten mindent újjá akar alkotni. Ebben a munkában szüksége van odaszánt életű munkásokra. A jövő reményében kell Ábrahámként útra kelni. A keresztény élet, imádság, szentségi élet, a közösség megvalósításának új formáit, el nem idegenített szentségét kell kutatni, hogy önma- guktól és Istentől távol került embertársainknak, magyar nemzetünknek mózesei lehessünk, hogy népünket ismét Isten földjére, gyökereikhez és távlataikhoz vezethessük. Isten vándorló népeként az eljövendő haza vonzásában kell vállalnunk az út fáradalmait és kényelmetlenségeit. A 126. zsoltár szabadságélményéből és örömélményéből indultam ki. Befejezésül ismét ezt a zsoltárt idézem, a fohászt, amely ma is, most is időszerű és amelyben azt a reményt is kifejezzük, hogy Isten szeretetben és szövetségi hűségében lehajol az őt keresők nemzedékéhez: „Fordítsd meg sorsunkat, Uram, mint délvidéket rohanó folyam. Kik könnyek között vetnek, aratáskor örvendezhetnek. Megyen, megyen s hullatja könnyét, aki a magot hordja, hinti szét. Jön, jön és vígan énekel, amikor hozza a kepét.” Források: A II. Vatikáni zsinat tanítása. Bp. 1975. - Praktisches Lexikon der Spiritualität, Herder, Hgb. von Christian Schütz 1988. - Bernardin Schellenberger: Ein anderes Leben, Herder 1974. - Sík Sándor: Zsoltárok könyve Bp. 1961. Kerekes Károly SZERZETESSÉG-MA? HELYZETJELENTÉS A nagy könyvsikernek számító Vesztőhely című regény íróját, Csingiz Ajtmatovot- aki egyébként a Szovjet írószövetség elnöke - megkérdezte a Lityeraturnaja Gazéta riportere: Valójában hol van a vesztőhely? Vajon a Kaukázus Isten háta megetti gyilkos rengetegében, ahol a hegyi farkasok részéről nagyobb megértést és részvétet talál az ember, mint az emberek között? A válasz meglepő: Nem, ez a mi egész mai világunk a vesztőhely. Tudja, nem szeretnék ma fiatal lenni; nincsenek vonzó emberi ideáljaink, nincs igazi emberi étosz. Az igazi erkölcsöt érlelő-éltető nemes gyökér. - Görög-latin klasszikusokon pallérozott elménkben gondolattársítások indulnak el. Egyrészt Xeno- fanész egyszerre bölcseleti és mélylélektani tanítása: éthosz anthrópú daimon, az étosz az ember sors-istene. Másrészt Plutarkhosz műve: De defectu oraculorum, elfogynak azok a helyek és emberek, ahol és akiktől hiteles közléseket kaphatunk sorsunkról. Ilyen szellemi atmoszférában próbáljuk megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a II. Vatikáni zsinat után a katolikus egyház élcsapatának mondott egyik-másik szerzetes- rendjéből egyharmadrészt egyszerűen elsöpört az elvilágiasodás szele. És a papi hivatások is ijesztően megcsappantak. A másik oldalról viszont a bencés apácának, Corona Bambergnek a szerzetesség - elsősorban monasztikus szerzetesség - lényegéről írt könyve, „Az emberség ára” a mai aszketikus irodalmunk klasszikusai közé lépett elő, és Kalkuttai Teréz anya szerzetesnővérei alig egy-két évtizeddel a hátuk mögött háromezer körüli létszámukkal és 650 novíciájukkal már „Moszkva kapui 7
