Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Korzenszky Richárd: Belterjes vagy nyitott kereszténység?
TANULMÁNYOK Korzenszky Richárd BELTERJES VAGY NYITOTT KERESZTÉNYSÉG? Napjainkban egyre többet és egyre szélesebb körben gondolkodunk a jövőn. Egyének, családok, közösségek sorsáról van szó és azt tapasztaljuk, hogy szűnőben vannak a tabu témák, véleményt formálnak az emberek és a változóban lévő körülmények új kihívást jelentenek az egyház, az egyházi közösségek, az egyes keresztény emberek számára. Vajon készek és képesek vagyunk-e felelni a mi korunk bennünket érintő kérdéseire? Lélek és társadalom címmel Fodor Katalin írt cikket a Magyar Nemzet 1989. február 17.-i számában. Ebből az írásból idézzük a következő sorokat: „Afizikai-lelki-szellemi munkára előkészítés nem a hivatás-nemzet-vallás nevelési keretében történik. A szolidaritást, hitet, szeretetet jó esetben eszközként használják a számolható teljesítmény érdekében, ami megfordított világ. Az úgynevezett 'örök emberi’ értékeink elérését kell célként kitűznünk, és teljesítményünk ehhez csak eszköz (mint ahogy eszköz az egészségi állapot, a pénz is)! Egy helyreállt rendben nem szükségletek, teljesítmények, anyagi javak képezhetik a népi művelődés alapját, hanem az egyének, családok, közösségek emberi értékeinek megőrzése, működőképessé tétele, hagyo- mányozódási lehetőségei. Az így kialakított társadalom lelkiállapota nemcsak a túlélésre lesz alkalmas, hanem egy fejlődő rendszer létrehozására is.” „Örök emberi értékek”-rő\ van tehát szó. Az ember keresi a változatlant a változó világban. S a keresztényeknek nem kis felelősségük van abban, hogy a kétezer év óta állandóan továbbadott értékeink hiteles módon vannak-e jelen változó és értékválsággal küszködő világunkban. Az Isten országáról beszélünk, megvalósulásán dolgozunk, eljöveteléért imádkozunk. Az Isten országa: élet, mégpedig bőségben és szeretetben való élet. Tapasztalható-e világunkban az Isten országa, amely Jézus szavai szerint már megkezdődött közöttünk? Amikor a vallásnak és a vallásos embereknek társadalmi szerepéről gondolkodunk, célszerűnek látszik, hogy tételszerüen megfogalmazzunk néhány gondolatot:- A vallást és a politikát összecserélni nem szabad.- Még ott is, ahol azt állítják, hogy a vallás „magánügy”, a vallásos ember létezése közügy, vagyis „politikai tényező", amivel a mindenkori hatalomnak számolnia kell.- Az evangélium legfontosabb kijelentései közé tartoznak Jézus következő szavai: „Az idő betelt, az Isten országa közel van. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumnak!” (Mk 1,14) És a másik jézusi felszólítás: „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15)- Ebből következik, hogy a keresztény ember életéből sosem hiányozhat egyrészt az önkritika („térjetek meg”), és a társadalomkritika („hirdessétek az evangéliumot”).- Hazánkban a vallás - a korábbi előrejelzések ellenére - nem halt ki, hanem megfigyelhető egy újfajta, elmélyültebb, tisztultabb, radikálisabb vallásosság (különösen az értelmiségiek és a fiatalok körében).- Közismert az a sokszor megfogalmazott vélemény, hogy hazánkban a vallásos és a nem vallásos emberek együttélésével hosszú távon számolni kell.- Érdemes leszögeznünk különféle leegyszerűsítő, sematikus megfogalmazásokkal szemben, hogy nem létezik „kapitalista” vagy „kommunista” vagy „szocialista” kereszténység. Ellenben mindenütt vannak keresztények, akiknek ugyanaz a küldetésük és hivatásuk a világban és a világért.- Egyértelmű felismerése a társadalomért felelős gondolkodóknak, hogy erkölcsi tartás nélkül az emberi élet lehetetlenné válik (sok területen tapasztalható máris, hogy lehetetlenné vált). 70
