Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bárdosy Éva: Mindeg egyszerűbben szeretni - A "Caritas Collectio" kincsei

megoldhatatlanul tetemes anyagi igényekkel fordulnak hozzánk. Autóvásárlás, elektromos kocsi, lakásépítés, -felújítás, „csak ilyen és ilyen számítógéppel rendelkezve tarthatom el magamat”, „nincs magnóm, színes tévém” - panaszolja a másik- „és hát mit látok én különben a világból?” - Jogos igények. Vannak, akik fölajánlják feleslegessé vált tárgyaikat, de az elszállítás, a raktározás, (optimális esetben) a továbbszállítás gondja a miénk. Ilyenkor éljük át az erejét vesztett édesanya kínját, és próbáljuk még több türelemmel az egyedül fölállás emberpróbáló küzdelmére biztatni a kérelmezőket.

„Földrajzilag” 1986-tól a Rezső térre kerültünk. Szép, tágas templom. Érdekes építészeti „megoldással” 6 lépcsőházat terveztek bele. Ebből három lépcsőházat birtokba is vettünk. Jobb volna, ha inkább a szintek lennének összekötve egymással, mert akkor csak „kigazdálkodnánk” (összekéregetnénk) valahogy egy liftre valót. Megpróbáltuk hasznosítani a lépcsőházakat. Bennük helyeztük el képzőművészeti kiállításainkat. Patay Éva olajképeit és kisebb festményeit, grafikáit, és Szabó László sorstárs megrendítő képeit, melyeket vastüdőben élve, szájába vett ecsettel, tollal készített haláláig. A karzatra került Bárdos Lajos zeneszerző, karmester és zenetudós életútját bemutató zenetörténeti kiállításunk. A könyvtár is gyarapodik: igyekszünk hasznosítani ezeket a „kincseket”. Ha liftet még nem is, de lépcsőket áthidaló rámpákat készíttettünk, ezért ez a templom mozgássérülteknek jól megközelíthető. Mármint az autóval közlekedőknek, meg a közelben lakó elektromos kocsival rendelkezőknek. Mert metróállomás, amelyen a mozgólépcső egyenest a felszínre visz, a Klinikáknál van legközelebb. Találkozásainkra így leginkább taxival, személygépkocsival jutnak el a mieink. (A költséget megtérítjük.)

E találkozások iránti érdeklődésük folyamatosan nő. Minden kedden ún. munkálkodás folyik de. 10 órától. Különféle tárgyak, kézimunkák készülnek ekkor. Beszélgetéssel, közös imádsággal. Az ebéd mindig finom és jólesik, hiszen jó szívvel, önkéntes munkával főzik munkatársaink. Délután folytatódik a munka. Estére „rendet csinálunk”. A szentmise után Biblia-óra. Aki valamilyen okból hiányzik, megkapja kazettán az előadást. A pénteki összejövetel kicsit más. Csak az első és harmadik péntekeken találkozunk, s a keddinél népesebb a család. Nemcsak a mise, a rendszeres koncertek, az utána szokásos elmélkedő előadás, hanem a közösségteremtő beszélgetés a vonzó. Alig akaródzik hazamenni.

Legjobban mégis a szombatokat várjuk. Ilyenkor elsősorban a mozgássérült gyerekeké vagyunk. A bentlakásos intézetekben 1988/89-ben megindult a hitoktatás. Itt eddig sokan még hírét sem hallották a hitnek. Igazi missziós feladat nekünk, kezdő hitoktatóknak. Heti egy-egy óra az intézetben, egy másik pedig nálunk. Ez a másik óra azonban sokszor teljes nappá bővül. A liturgiát eddig teljességgel nélkülözők, a családot átmenetileg, vagy tartósan nélkülözők nemcsak hittanórát kapnak szombaton. Templomi környezetet, szertartást („csak az tudja igazán, mi is a mise, aki olyannyira nélkülözi, mint mi - mondta egyik társunk.). Családot pótló szeretetet próbálunk nyújtani, olyan foglalkozásokat, amelyek során megtanulhatják, mi mindenre képesek. Hogy azok példája szerint tudjanak élni ők már mihamarabb, akikre azzal a lenyűgözött tisztelettel nézünk fel. A hit a szemünk láttára ébred bennük. Rengeteget tanulunk egymástól.

A Caritas Collectio lelkipásztori szolgálattal szeretnénk még sokfelé bekopogtatni. Más iskolákat, más gyerekeket is elérni. Az egyedül élőket fölkeresni. Anyagi gondokon segíteni. Jó lenne a sokféle szociális problémát megoldáshoz segíteni. Az említett nehézségek miatt föllépő krízisek alatt a lelket egymásban tartani. A Gondviselésben igazán bízni. A próbatételekben mindannyiunknak megérni. Közösséggé válni. Mindig egyszerűbben szeretni.

248