Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szilágyi Izabella: "Hogyan halljanak hírnök nélkül..." (Róm 10,14)
Szilágyi Izabella „HOGYAN HALLJANAK HÍRNÖK NÉLKÜL...” (RÓM 10,14) Gyakran vetődik fel a kérdés: Miért kell éppen ma az elesetteket, károsodottakat felemelni hazánkban, amikor ilyen nagy gazdasági csődbe jutottunk? Válaszunk: éppen azért, mert ekkora bajban vagyunk, kell végre az emberség jogán észrevennünk az elesetteket, károsodottakat. Nem őket, hanem magunkat emeljük fel ezzel, mert így szolgálunk rá az „ember” névre. Társaink ők, s ha veszni hagyjuk őket, magunkat juttatjuk erkölcsi csődbe. Nem volt még példa arra, hogy erkölcsileg mélyre süllyedt társadalom gazdaságilag fel tudott volna emelkedni erkölcsi felemelkedés nélkül. - Voltaképp az ilyen kérdésfeltevésnek nincs is valódi létjogosultsága, hiszen az emberhez méltó élet nem az egészségességnek, az erőnlétnek, a fiatalságnak jár ki, hanem az embernek. Egy társadalom nem jótettet gyakorol, hanem kötelességet teljesít, amikor mindenkit emberhez méltó életmódhoz juttat. Mindenkit: az öreget, a gyógyíthatatlan beteget, a fogyatékost, a családból kivetett gyermeket, és a más kultúrkörből származót. Tovább kell azonban lépnem. Ha embersége révén emberi életmód illeti meg a társadalom minden tagját, akkor megkereszteltsége révén a természetfölötti élethez való jog illeti meg az egyház minden tagját. És amint az anyagi nehézségek nem mentik fel a társadalmat e kötelezettsége alól, éppen úgy az egyházat sem mentesítik személyi vagy anyagi nehézségei. Növeli kötelességünket a hátrányos helyzetűek iránt Jézusnak, az egyház fejének példája, aki földön jártában isteni hatalmát és emberi gyöngédségét rájuk árasztotta, sőt önmagát velünk azonosította. Talán mellőzzük magát Jézust? Hogyan kaptam hivatást arra, hogy éppen a siketek pasztorációjában dolgozzak? Születésem révén. Szüleim ugyanis siketek voltak, s velük együtt élve ismerhettem meg a siketség sajátosságait és terheit, a siketek teljesületlen vágyait, kivetettségüket, de természetesen emberségüket és a természetfelettire való elhivatottságukat is. Ismerem Isten utáni vágyukat. Isten hivatásommá tette - nővéremmel együtt -, hogy segítsem őket, majd siket testvéreiket Istent kereső útjukon. Nem is hagyhatott tétlenül az a kietlenség, ami a siketek vallási lehetőségeit jellemezte. Amikor már világszerte nemzeti nyelven folyt a szentmise, hogy a hívek mindent megérthessenek, akkor a siketek csak a liturgikus mozdulatokat látták, de sem a szent szövegekben, sem a prédikáció tanításában és buzdításában nem részesülhettek. Minden hívő kaphatott eligazítást a bűnök legyőzésére, megnyugtatást, vigasztalást vagy tanácsokat a gyóntatószékben, de a siketek csupán az elégtétel feljegyzését a rácson át bedugott bűn-cédulára. Sokuk a szentségekig el sem jutott, hiszen nem volt, aki azokra felkészítse őket. A siketek valóban az egyházi közösség perifériáján tengődtek. Isten arra ösztönzött minket, hogy segítsük beépíteni őket az egyház anyai testébe. Hová jutottunk el a siketpasztoráció 16 éve alatt? Röviden így határozható meg: kialakult egy kis siket egyházközség. Van szentmiséjük havonta kétszer, jelbeszéddel, tagolt artikulációval, megértésükhöz átírt, könnyített szövegekkel. Azokra a vasárnapokra, amikor nincs közös szentmiséjük, kézbe kapják az olvasmányok átírt szövegét. Minden szentségre előkészítjük és elvezetjük őket. Tevékeny részeseivé váltak a szentmiséknek, akárcsak a halló hívek - felolvashatnak, könyörgéseket mondanak, ministrálnak, sőt áldoztatási engedéllyel rendelkező is van köztük. Rendszeres hitoktatásban részesülnek, életkorok szerinti csoportokban. Az evangéliumok alaposabb megismertetése érdekében pantomimcsoportunk van, amely nagy megjelenítőerővel állítja a többiek elé Jézus életének egy-egy eseményét. Jézus megismertetése érdekében Szent Lukács teljes evangéliuma átírt szöveggel a kezükben van. Nagy érzelmi hatású az egyházi énekek szövegeinek ritmizált előadása szentmiséken, vagy a közös együttlétek alkalmával. Igyekszünk az egyház életébe bevonni őket tájékoztatással, zarándoklattal, ünnepi eseményeken való részvétellel. - Készséges segítőtársaink ők maguk is sok területen, sőt első tényleges munkatársunk is közülük való. Van egy kis intézményünk, ahol a foglalkozások folynak, ahol többirányú informálásukat, tanításukat sok szemléltetéssel igyekszünk hatékonnyá tenni. 239
