Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BLANCKENSTEIN MIKLÓSSAL, AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYE IFJÚSÁGI MODERÁTORÁVAL - Széll Margit (feljegy.): Az ifjúság szolgálatában
Egyesektől azt hallom, hogy ön „elitet” nevel. Ha igen, miért? És mi lesz a „nagy átlaggal” vagy éppen a „hátrányos helyzetűekkel”?-A kérdés az volt, hogy elitet nevelek-e, és hogy milyen mértékben vállalok felelősséget a nem elit iránt, a peremen lévőkért. Több szempontból érdemes az „elit" szót megvizsgálni. Elitnek nevezzük-e az értelmiséget, szemben a munkássággal és parasztsággal? (Bár ma ezek egyáltalán nem élő kategóriák.) Azt gondolom, hogy nem. Tehát ha az egyetemisták nem elitek, akkor azt mondom, nem elitet nevelek. Ha viszont hozzá teszem, hogy mégis ez a gondolkozó közeg, akkor azt kell mondanom, hogy igen. Egyet nem szabad elfelejteni, ha az ember elkezd foglalkozni néhány fiatallal és bizonyos értelemben életszagú tevékenység kezdődik, rendkívül sok ember csapódik hozzájuk, hiszen ma óriási a kereslet. Az elitnevelés tehát nem azt jelenti, hogy kiválogatok 10 embert és csak velük foglalkozom. Habár tehetném ezt is, hiszen az apostolnevelésnek ez az ősi módszere: menjenek szét és sokasodjanak így.- A katekézisek mostani résztvevői 200 fős gárdájának a fele érdeklődő vagy nem hívő. Tehát legalább ennyi ember csapódik ide, aki kereső, és így a nem elit kategóriába tartozó, ami azt is jelenti, mintha azt mondanám, hogy én a nem elittel foglalkozom. A nevelésnek a célja éppen az, hogy a nívó emelkedjék, hiszen évente 3-4 felnőtt keresztelésről és kb. 10-15 felnőtt elsőáldozásáról beszélhetünk. Ők azok, akik korábban nem elit kategóriába tartoztak. Jelenlétük révén azonban megtértek és elitté váltak. - Egy ilyen templomi közegnek, kiscsopotos világnak nagyon nagy a felhívó-megszólító ereje. Egyszóval az ilyen keretek, hogy elit van nem elit, megítélésem szerint, nem helyes megközelítés. Az viszont természetesen igaz, hogy nem a „csövesekkel”, és nem a „hátrányos helyzetűekkel” foglalkozom. Én erre karizmát sohasem éreztem, illetve nem erre kaptam meghívást. Azt gondolom, hogy az ún. peremhelyzetúekkel való foglalkozáshoz egészen speciális adottságok szükségesek és komoly infrastruktúra is. Ez Magyarországon még nincsen. Eléggé ismerem a helyzetet azoktól a barátaimtól, akik pl. az alkoholistákat mentő szolgálatban dolgoznak. Viszont a katekumen-csoport éppen azt jelzi, hogy bárki jöhet közénk, a „közepesek” is. A csoportok tágulása tehát nem úgy jön létre, hogy csak a „jók” gyűlnek össze. Azt hiszem, ez egy folyamat, melynek hatásmechanizmusa az, hogy egyre inkább továbbterjed, ha van életereje... Mivel vonzza az ún. „természettudományos szemléletűeket”? Hitismeretet ad-e nekik vagy inkább hitélményt?- Nagyon sokszor megkérdezik tőlem, hogy a természettudomány és a hit össze- egyeztethető-e. Mi az, amivel egy fiatal bevonzható a templomba? Mitől várnak az emberek valami megújhodást?- Mindig zavarban vagyok ezeknél a kérdéseknél, mert nem tudok rájuk egzakt választ adni. Csak azt tudom, hogy amikor valaki keres, akkor nyilvánvalóan normális életet akar találni, és ezért az ő világát érintő válaszokra vár. Tehát a „meghívottság” mindig személyes jellegű dolog. Arra kell gondolnunk, hogy ahol emberek élnek együtt - és nem kommunáról van szó -, az életük természetes élet, ami vonzó mások számára is. Nyilván bűneik miatt, hiányaik miatt, korlátáik miatt, taszításokkal is számolniok kell. Az egyház lényege a közösség, ahol az emberek valamire szerződnek. - Az viszont, hogy ma természettudományos szemléletűek lennének az emberek, visszakézből tagadom. Mert világnézet nélküliek! És így fogalmuk sincs, hogy a természettudományosságnak hol a helye a világnézetben. Sőt meglepődnek, amikor megtudják, hogy a természettudományos alapkérdéseket ma nem lehet materialista módon kezelni, mert ez sem elméletileg, sem tudományelméletileg nem igaz. Tehát ma nem természettudományosak az emberek, hanem valami misztikus mezőnyben, rózsaszín ködben élik meg a maguk „materializmusát”. 20
