Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Tények és vallomások a keresztény szeretet gyakorlásáról
törődnek stb., így aztán folytatódik a „kiválogatódás”. - A lelkipásztorkodásban is háttérbe szorulnak a szeretetszolgálatok, a másokért vállalt áldozatok, a rejtett jótettek. - „Csak mellékesen említem, hogy amikor néhány látássérültet vagy egyéb károsodottat akartam egyházi iskolákban elhelyezni - ami a világi iskoláktól már nem idegen -, válaszul nyílt elzárkózást vagy diszkrét kitérést kaptam. - Érdekes megfigyelni azt is, hogy az áldozatos hivatásokat rendszerint azok a családok nevelik, ahol egyszerűségben, netán nélkülözésben éltek. Igen, a szükség és ínség hozza ki az emberekből az együttérzést, a lelkiséget.” Saját magáról Fehér Anna elmondja, hogy őt gyönge látása miatt - ezt most a jó korrekciós szemüvege helyrehozta - kisebb korában csúfolták társai. így korán megtapasztalta a hátrányos helyzetűek lelkiállapotát. Családja, főleg édesanyja mindig szívesen vendégelte,meg rászoruló pajtásait, segítette az öregeket, és ebből Anna is kivette a részét. így szinte kézenfekvő volt, hogy az érettségi után a Gyógypedagógiai Főiskolára kérje felvételét. Közben a zúgligeti plébánián végzett szociális munkát. Itt ismerte meg az Angolkisasszonyok családját. Egyházi kapcsolatai miatt 1968-ban kitették a főiskoláról, öt évig dolgozott családnál, ezután a Vakok Intézetében végzett fizikai, majd gondozónői munkát. „Nagyon jót tett nekem ez a nehéz időszak, ekkor közvetlenül megismerhettem a vakok minden problémáját... Mennyire más azoknak a lelkülete, akiket még az Irgalmas nővérek neveltek. Közben ismételten kérelmeztem újrafelvételemet a főiskolára. Tizedszer sikerült, és ebben nagy része volt Illyés Gyulánénak, a szeretett Flóra néninek. Végzés után a Vakok Általános Iskolájában tanítottam, ahová most visszajárhatok hittant tanítani. - Közben számos tapasztalatot szereztem a vakok lengyelországi, NDK-beli, NSZK-beli intézményeiben.” Flogyan alakult ki a sorozatos áldozatokból elkötelezett egyházszolgálat? - vetem fel a kérdést. „Már jóval korábban teljesen felajánlottam magamat a krisztusi szeretetszolgálatra. Lékai László bíboros, aki különösen vonzódott az öregekhez, elesettekhez, a rokkantak évében, 1982-ben hozta létre a vakok-mozgássérültek ezen kicsiny intézményét. A halmozott sérültek olyan nehéz esetek, hogy a világi intézmények erre még nincsenek felkészülve. Sőt, még az egyházközségeken belül sem vállalják a velük való foglalkozást heti néhány órában sem. A lelkipásztori munka mintha csak az egészségesekre irányulna. Szerzett tapasztalataim alapján kaptam meg ennek az intézetnek a vezetését. A tanácsi cserével szerzett kis lakást felosztottuk a legfontosabb helyiségekre. Sokan segítettek, különösen Kis Elemér ferences atya, aki maga is vak volt, a hívei közreműködésével -, valamint Winnand Margit, egy jómódú vak hölgy adományai tették lehetővé az átépítést, és a legfontosabb berendezések vásárlását. Tíz bennlakó gyermekünk van, öt bejáró. Többel, sajnos, a helyszűke miatt nem tudunk foglalkozni. Külön foglalkozunk a szülőkkel is, hiszen a látássérült gyermeket már féléves korától speciálisan kell gondozni, hogy testileg, szellemileg továbbfejleszthető legyen.” Hogy mit tegyünk a mai változó helyzetben? Az egyházi vezetők törődjenek jobban azzal, hogy a képzettebb papok a többi papokat, azok pedig az ifjúságot, a rejtett alázatos keresztény szolgálatra oktassák. Úgy tudom, ilyen tárgyú szakszerű papi kurzusok még nem voltak. Egy jó példáról beszámolhatok. A Pasaréti úti ferences lelkészségen a felső tagozatos hittanosok rendszeresen látogatják az időseket, magányosokat, betegeket. Bevásárolnak, ügyeket intéznek. Szeretetükkel, megbecsülésükkel nemcsak felrázzák őket elkeserítő magányukból, de jótetteikkel visszavezetik őket Istenhez. Befejezésül önvallomásra kértem Fehér Annát: 223
