Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Barsi Balázs: A jövő papjainak prófétai tanúságtétele
éppen ebben van: hinni abban, akit az Isten küldött és ezt a hitet szolgálni. Ez a pasztoráció, a többi külső cselekvés vagy ebből fakad, vagy pótcselekvés, törmelék és szemét. Az Úr Jézus második, dicsőséges eljövetelekor is csak egyet keres szinte szorongva: talál-e hitet a földön? (Lk 18,18). Enélkül a beteljesedés lehetetlen. Egyetemes kárhozat következne. Izrael prófétái mind információkat fogadtak be és közölték, a papság pedig áldást (életbőséget, több életet) hozott Istentől. így maga Izrael lett hordozója a próféták által adott (a papok által is tanított) információknak és a papok által közvetített áldásnak. Azt is tudta Izrael, hogy egys2er maga a profetizmus is meg az áldás is beteljesedik: Az Isten ismerete és a tőle jövő élet (a templomból fakadó víz, Ez 47) a maga teljességében tölti be Izraelt és általa a pogány népeket. - Az apostolok, akik Izrael fiai voltak, teljes meggyőződéssel állítják, hogy a föltámadt Krisztusban minden beteljesedett: a próféták által közölt tudás és a papok által közvetített áldás is. Valóban így van, mert Jézus Krisztus életével, szavaival, halálával és feltámadásával és a Szentlélek kiárasztásával kimondta a végső igazságot Istenről (Isten = Szent- háromság, Szeretet-közösség) és az emberről (az embert fiává fogadta a Szenthárom- ságos Isten, közölte vele életét). Jézus Krisztus a profetizmus beteljesítője, mert a legnagyobb információt hozta: hirdette Isten uralmát köztünk, de egyben ő az egyetlen pap is, mert azt, amit hirdetett, meg is valósította. Megtestesülése óta „pontifex” (hídverő), aki a két világot egyesítette (Istent és embert), keresztáldozata által pedig (amely minden áldozat beteljesedése, és egyben az áldozatok fordítottja, hiszen Ő Istentől jön és az Atyánál van, áldozata nem az ember áldozata, hanem az Istené) megnyitotta nekünk ezt az Istennel való életközösséget a Lélek által a bűnök bocsánatával. Benne a reveláció (igazságok, ígéretek közlése) és a papság ugyanaz: amit prófétái, amit szavaival ígér, Isten uralmát, azt életével, halálával, feltámadásával megnyitja az emberiségnek. A Zsidóknak írt levél első szavai ezt foglalják össze: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. Miután megváltott minket (pap is!) a bűntől, helyet foglalt az isteni fölség jobbján, s annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk" (Zsid 1,1 -4). Az Atyával való fiúi kapcsolata a Lélek által már most megnyílt a mi számunkra is. A keresztény közösség és benne a pap (aki a közösség szolgája) ezt az életet hirdeti: s azért hirdeti, mert szemléli, tapasztalja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (Un 1,1-4). A pap a kézrátétel szentségében a kommuniónak (közösségnek) az építésére kapott kegyelmet és küldetést. Hivatásának legmélyebb alapja, hogy szemlélje (kontempláció) a kezdettől kapott krisztusi valóságot, hirdesse és közösséget építsen. - A mi papságunk prófétai papság, mert miközben hirdetjük az Istenről és az emberről szóló végső üzenetet (teljes igazságot), vagyis amit szemlélünk a hitben, azt meg is valósítjuk, mert állandóan össze is kapcsoljuk Jézus Krisztusban az embert a Lélek erejével az Atyaistennel és a többi emberrel. A jövő papja csak ilyen prófétai pap lehet, aki arról beszél, amit szemlél, amit megváltott szívének tapasztalatával is, át is él a kezdettől kapott Igéből, és aki ezt a szemlélt belső életközösséget tovább is adja, vagyis közösséget (kommuniót) létesít a Lélek erejében. Ex contemplatione ad communionem! (A szemlélődésből a közösségbe!) Természetesen a szemlélés tárgya már maga a közösség a Szentháromsággal és egymással. Első látásra nem is olyan világos, hogy mire van szüksége a magyar egyháznak itt 211