Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - Szennay András: "...Azt élet megjelent köztünk" (1Jn 1,2)
A hit - szeretet. Szeretet nélkül a hit kegyetlenség. A szeretet - szolgálat. A szolgálat - boldogság! Teréz anya „...AZ ÉLET MEGJELENT KÖZTÜNK” (1JN 1,2) Karácsony egyik kulcsszava: az élet. Krisztusban eljövetelével közénk jött az ÉLET. Azért jött el hozzánk, hogy újjáteremtse, igazi rangjára emelje a mi életünket:r Minden életet, mindenki életét. Szinte az egész karácsonyi liturgia a világba érkező ÉLET-ről, a nekünk ajándékozott életről énekel. És mégis..., ha körülnézünk, ha a körülöttünk élőket nézzük, ha a régi és újabb karácsonyokra gondolunk, azt kell tapasztalnunk, hogy számos emberre a karácsony nyomasztóan hat. A sajtó évről évre arról tájékoztat, hogy karácsonytájt felszökik az öngyilkosok száma. Sokaknak szívét szorongó érzés száll ja meg. Igen, az élet szorongást, félelmet is tartogat számunkra. Kétségtelen, hogy az élet nem mindig és nem csupa öröm. Túlontúl sok bajt, szenvedést, károsodást, fogyatékosságot kell magunk körül, de önmagunknál is tapasztalnunk. Hány és hány fiatal szülő teszi fel - bár örül a kis újszülöttnek - a kérdést: Vajon milyen élet vár erre a kisgyerekre? Vajon milyen sérülés, károsodás fogja érni, sőt, ilyeneket talán már most is hordoz önmagában. - Mennyi szomorú tapasztalattal leszünk „gazdagabbak", ha a rokonok, kollégák, ismerősök vagy ismeretlenek között széttekintünk. Mennyi lelkileg-szellemileg-testileg sérült, beteg emberrel találkozunk... Hát valóban öröm az élet? Nem vérzik-e szívünk, életünk számos sebből? Testi-lelki sérülések, betegségek, szerencsétlenségek és.azok következményei - körülöttünk és bennünk. Bármely orvos igazolhatja: ha a gyomorfekélyt műtéttel eltávolították, az igazi kezelésre csak ezek után kerül valójában sor. S a tartós gyógyulás nem következik be, ha nincs a betegnek bátorsága és kedve az élethez, ha a túlterhelés folytatódik, ha a házasság nem rendeződik, ha a kisebbrendűségi tudat nem oldódik, ha az irigység és harácsolási kedv nem csökken, ha a káros szenvedélyeket nem adják fel. Minderre gondolva feltehetjük a kérdést: Hát valóban megjelent köztünk, személyesen jött el világunkba az ÉLET? Fiatalok közt végzett felmérések világszerte arról tanúskodnak, hogy mintegy 50 százalékuk fél az élettől. Félnek, hogy nem birkóznak meg vele, egészségesek és betegek, testi-lelki károsultak egyaránt. Mégis, aki kitárt szii/vei és lélekkel hallgatja és meg is akarja hallani a karácsonyi, az életről hírt adó üzenetet, annak IGEN-t kell mondania az életre. Hiszen Isten maga mondta ki rá az IGEN-t, amikor elküldte hozzánk Fiát. Épp ezért nincs jogunk rá, hogy az életet ne értékeljük, tiszteletben ne tartsuk, rangját ne becsüljük. Minden életet, mindenkinek életét. S legyen bár ez az élet „károsodott”, testi-lelki-szellemi fogyatékossággal terhelt, akkor is, örökre élet marad. Mert az örök életre teremtetett, mert arra kapott meghívást. Óriási lehetőség, melyet senkinek sincs joga értéktelennek minősíteni, megrövidíteni, netán kioltani. Érték, melyet semmi sem pótolhat, semmi sem múlhat felül. „Fő az egészség" - mondják, mondjuk sokszor. Emögött a nagyon is természetes igény és kívánság mögött gyökerében, bennfoglaltan mindenki az életre gondol, arra az értékre, melyet a legmodernebb autó, a legmagasabb fizetés, a legváltozatosabb árukínálat sem képes pótolni. Az élet - minden ember élete - ajándék. Költők versengenek érte, hogy ennek az ajándéknak nagyszerűségét, értékét megénekeljék. A „jobb lenni mint nem lenni" ősi bölcs kijelentés kinek nem villant már át az agyán, kinek nem melengette már - legalább olykor-olykor - a szívét, Hogy a pohár félig van tele vagy félig üres - ennek megállapítása végső soron az ember „életszemléletétől” függ. Istenhitünk, a teremtésben való hitünk, a közénk jött ÉLET-be, Jézus Krisztusba vetett hitünk arra tanít, hogy mindenben és minden mögött a nagy pozitívumot, az életet, annak értékét, a teljességre, az örök életre rendeltetését vegyük észre. Örömmel kell regisztrálnunk, 193
