Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fila Béla: Igehirdetésünk prófétai jellege és követelményei
rás, sőt néha kétségbeesett tiltakozás is kiérződik súlyos szavaikból. Minden prófétának egészen egyéni stílusa és beszédmódja van, hiszen az isteni hatás teljesen felszabadította egyéniségét és szellemi erejét. Biztos öntudattal, küldetéstudattal lép a nép, a király, a papság elé és közvetíti Isten üzenetét. Ha kell, nyugtalanít, ha kell, vigasztal. Igen változatos és színes a prófétai igehirdetés. A szavakból kivehetők, hogyan kapták az üzenetet. Látomásuk, víziójuk, inspirációjuk, hallomásuk, álmuk vagy különös találkozásuk volt, amelyek képessé tették őket a kinyilatkoztatás megfogalmazására és közlésére. Minden prófétai szóban megérezzük a hamisíthatatlan, felcserélhetetlen és felülmúlhatatlan isteni ízt és zamatot, gondolatot és szándékot. Magát a prófétát is lefoglalja és megremegteti Isten jelentkezése, kisajátítja egzisztenciáját, életét átalakítja, sokszor lehetetlennek tűnő helyzetekbe is sodorja hivatása. A próféta azonban győzi a nehézségeket, mert hivatástudata erejével képes önmagán túllépni és túlnőni. Megjelenhet a prófétai igehirdetés mint bölcsesség, intő szó, vonatkozhat kultikus dolgokra, átfoghatja a mindennapi életet, de néha áttöri az immanens élet kereteit. Sajátos jellemzője a határozott elszántság, a hatásos nyelvi kifejezőképesség, a képes beszéd, a szimbolika gazdagsága. Mivel a próféta közvetlenül isteni üzenettel lép föl, ezért szava önmagát igazolja, önerejében hangzik föl, hiszen isteni szó. Még rajta van a kinyilatkoztatás harmata. Teljesen abszolút és autonóm, minden más értelmezést relativizál. A kinyilatkoztatás eredeti, éles és sokszor nehezen viselhető fényében ítéli meg az életet és az embereket. Igen jellemző a prófétai igehirdetés viszonya a szóhoz, a beszédhez. Néha csak jelképes cselekedeteket hajtanak végre, de általában beszélnek a próféták. Szavaikból erőteljes meggyőződés árad, mivel az élő Isten szuverén önközlését hirdetik. A lehető legszorosabb összefüggés van a próféta hivatása és a meghirdetett üzenet között. Más a pap, a kultikus szolga viszonya Istenhez. Ezeknél már intézményesített formában, áttételesen jelenik meg az isteni kinyilatkoztatás. így hát egészen eredeti igazsággal és mélységgel rendelkezik a prófétai szó. A próféták szava mindig üdvösséges helyzetet teremt, akár a múltat értelmezi, akár a jelent magyarázza vagy a jövőbe tekint. Mivel tehát a prófétai igehirdetés közvetlenül és tévedhetetlenül közli a kinyilatkoztatást, ennélfogva a kinyilatkoztatáson alapuló és már intézményesített egyház számára a prófétai üzenet és kritika a legbensőbb, leghatékonyabb mozzanat, mely szüntelenül táplálja és megújítja. AZ EGYHÁZ PRÓFÉTAI IGEHIRDETÉSE. Előkészítő és megalapozó szempontok után most már jellemezhetjük az egyház prófétai igehirdetését. Az igehirdetés és a prófétaság között benső összefüggés van. így hát csak a már felfedett összefüggést kell alkalmazni az egyház életében megjelenő igehirdetésre. A prófétaságnak, az ebből áradő erőnek, példának és hatásnak, illetve az esetlegesen prófétaként föllépő személynek az egyház életében mindig alapvető és döntő jelentősége van. Elsősorban azért, mert az egyház a kinyilatkoztatott igazságra épül és a kinyilatkoztatással való eleven érintkezés számára a leglényegesebb. Éppen a prófétai szó közvetíti ezt a kinyilatkoztatást. A próféta sikeresen tárgyiasítja az emberi szó adta lehetőségeken belül a kinyilatkoztatás hirdetését. Aztán a prófétai szó közvetlenül ébreszti a hitet, követel, és ez a hit az egyház életeleme. Igen nehéz és kockázatos a prófétai szó meghallása után közömbösnek vagy ellenségesnek maradni. Maradandó példakép és szüntelen inspiráló erő a prófétaság. Lényeges felfigyelni a prófétai tapasztalatban létrejövő értelmezési körre. Kölcsönösen feltételezi és igazolja egymást a próféta küldetése és üzenetének tartalma. Valóságos kegyelmi tapasztalaton belül történik az üzenet meghallása, közvetítése, elfogadása vagy elutasítása. Nyugodtan összehasonlíthatjuk az egyház életében a prófétai tapasztalatot a misztikus tapasztalattal vagy a magánkinyilatkoztatással. Köztük nincsen lényeges ellentét, csak a prófétaság erőteljesebb, jelentősebb és egyetemes érvényű tapjasztalata. A prófétai hivatás a legteljesebben az üdvtörténet folyamán Jézus Krisztus személyében és működésében jelent meg. ő az abszolút üdvözítő, teljes és végérvényes értelemben próféta, aki beteljesíti, maradandóvá és felülmúlhatatlanná tette az egyház életében a prófétai igehirdetést. Isten üzenetének közvetlensége, tévedhetetlensége 186
