Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Felelősségünk a fiatalokért
áldozni. Van-e ilyen? Vak szemével „szétnéz”, kezével tapogat, de..., ami így megtetszik, ha jobban belegondol, nem a legnemesebb... csak egy időre ad értelmet életének. Neki ÖRÖK érték kell. Az új értékek, amelyekről a mai felnőttek beszélnek, és melyeket hazug életükkel megcáfolnak, nem fogadhatók el. Ha végiggondolja: egyik is, másik is múlandó, csak a halálhoz vezet. Ifjúsága pedig ellenkezik a halál gondolatával. Ezért megelégszik a „csak eddiggel”. Minden ide vezet: az érettségi, a diploma, munka, család, pénz, ital, kábítószer. Timeus fia tömeget hall közeledni. Ki az, akit ennyi látó vesz körül? Akivel sokan együtt vannak, vidáman beszélgetnek, célirányosan haladnak? JÉZUS! - hangzik a tömeg válasza. De: ki az a JÉZUS? Az, aki egyedül jelenthette ki: Ki vádolhat közületek bűnről engem? Az, aki a tíz parancs megélője, a nyugodt lelkiismeret bemutatója. Az Atya akaratának keresője, megtevője. Az életét értelmesen élő és ezt másoknak is bemutató Hegyi beszéd Krisztusa. Az Atya küldötte, aki megmutatja a minden áldozat árán is megélt, másokat boldogító szeretetet, és bemutatja ennek BOLDOGÍTÓ értékét. Megmutatja ennek az életnek örökké érvényes, örök életet kínáló értékét. „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért.” És ezért Krisztus „szolgai alakot öltött, kiüresítette magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!” (Fii 2). - Igen, az ifjú és a halál konfliktusa itt nyer feloldást: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre” (Jn 11,25). - Isten feloldja a halál bilincseit és feltámaszt. Bartimeus még nem lát, de már valamit sejt és felkiált: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Kiáltozására Jézus a látóknak szól: „Vezessétek ide!” És azok ODA VEZETTÉK. Milyen nagy kincs az egyház minden tagjának a látás. Minden gyereknek, ifjúnak, felnőttnek kincse, hogy már lát. Milyen nagy felelősség úgy élni, úgy vezetni Krisztushoz a nem látókat, hogy ott valóban látókká válhassanak. Bárcsak ismernénk mi, látók hivatásunkat: Katekéták, papok, családokban a szülők, a kötelezettséget vállalt kereszt- és bérmaszülők, a templomba járók, kisközösségek tagjai...! Hivatásunk, hogy Jézushoz vezessük a nem látókat! Jézus az általa hirdetett szeretetet ezzel az idegennel kapcsolatban is gyakorolja: „Mit akarsz, hogy cselekedjek neked?” - „Uram, hogy lássak!” - „Láss, hited meggyógyított téged!” - A vak találkozik Jézussal, a SZERETETTEL. Az evangélium a lehető legegyszerűbben fogalmaz: „Nyomban visszakapta látását és VELE TARTOTT az úton!” Már nem is kell, hogy Jézus felszólítsa: „Jöjj, kövess engem”. Neki, a látónak ez már egészen természetes. Útja Jézus útja, célja Jézus célja. így lett tisztázott élete, értékei, útiránya. Apostol a tizenkettő között vagy apostol a világban? Mindenről lemondó, kizárólagosan Istené, vagy házas, aki evilági feladataiban hirdeti Krisztus és az egyház csodás szeretetmisztériumát? Szellemi vagy fizikai munkában? Egészségesen vagy szenvedve, betegen, nyomorékon? Mindegy! Csak egy nem mindegy: Krisztussal vagy Krisztus ellen! - Munka, igazságosság, emberi jogok, béke, szociális szeretet, becsület, erkölcs, hűség, szótartás, igazság, áldozat, önnevelés, önfegyelem, türelem, segítés stb..., - mind benne van életében, mert az mind benne van Krisztus életében s kettejük élete már egy... Csodálatos értékek, az ifjúságban már adott életlehetőségek bontakoznak így ki, növekszenek Krisztusban és Krisztus által. A kudarcok, botlások a péteri könnyekhez és a krisztusi megbocsátást nyújtó bűnbocsátás szentségéhez vezetnek. Az Eucha- risztiában az ifjú újra és újra rátalál a Célra és az Erőre. Lelkiismeretében találkozik Krisztussal, és újra, meg újra kérdezi és hallja az Út, Igazság, Élet halk, de az egyenes, az igaz irányt mutató válaszát. Imádságos csendjében bizonyosodik meg lelkiismeretét vizsgálgatva, hogy nem tért-e le az útról, nem lett-e csak önmagának élő, önző ember, maga mögött hagyva a krisztusi szeretetet. A gazdag ifjú szomorúan távozott Krisztustól, mert nagy vagyona volt. Hiába nézett rá Jézus és hiába szerette meg, hiába hívta meg. - Timeus fia viszont vakságából 13
