Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Felelősségünk a fiatalokért

Gyulay Endre püspök FELELŐSSÉGÜNK A FIATALOKÉRT

Sok fontos időszak van egy-egy ember életében: ilyen mindjárt a születés előtti szakasz. Ekkor az érzelmi élet alapjait az agy szilárdabb részei alatti lágyabb résznek, a későbbi érzelmi életet „hordozó” központnak fejlődését a Váró szeretet vagy a Kényszeredett, a szeretet nélküli kihordás határozza meg. Mindez a születendő kicsitől bizonyos értelemben függetlenül megy végbe. Ugyanakkor nagy a szülői felelősség (vajon tudomást vesznek-e erről a szülők!?). Az egészen kisgyermekkor is ilyen. Hiszen, hogy biztonságot és vele foglalkozó szeretetet, fejlődéséhez szükséges foglalkozást, tanítgatást nyújtanak-e a kisgyermek számára vagy nem, ez mind későbbi tanulékonyságát, mind félő, kisebbrendűségi beállítottságának alapját vagy önzővé formált, aszociális emberré való fejlődését készíti elő, határozza meg. - A gyermekkor és benne az iskolai oktatások akár történelemszemlélete, akár olvasó, érdeklődő emberré történő szemnyitogatása, jelleme alapjainak lerakása nagyobb részt itt dől el.

Mégis, talán a legdöntőbb időszak az ifjúvá érés és az ifjúsági életszakasz. Ez az időszak ugyanis általában az ember egész felnőtt és idős életét meghatározza. Itt bontakozik ki világszemlélete, világnézete. - Talán szabad itt személyes élményemre hivatkoznom: Meglehetősen kiegyensúlyozott otthonban nőttem fel. Iskoláimat is szerencsés körülmények között kezdtem. Bátyám halála után valóban szeretettel vártak, egykeségemet feloldotta a kor szokása szerinti társadalmi életben való részvétel. Jóapám szigora pedig megmentett az önző életfelfogástól. A család és az internátus élete kezdett számomra világméretűvé tágulni. Mindez éppen a nyilasok felléptekor volt. A családi és iskolai nevelés csodásnak vélt kitágulása a jelszavaikban tűnt fel. De egyik nap a nálunk megjelent két „testvérnek” apám megjegyzést tett Szálasira, s ha nem béna, nyomorék ember lett volna, bizonyára lepuffantották volna - bár így is megcsillant kezükben a géppisztoly. Kicsit elgondolkoztatott ez a „testvériség”. Pár hét múlva a plébánia egyik vendégéért jött egy teherautónyi ember, elvitték, majd másnap az erdőszélen találtak rá a taliándörögdiek. Néhány sorozat golyó ölte meg. Mint kitudódott, zsidó volt. E két élmény formálta ki bennem, hogy nincs olyan jelszó a világon, aminek higgyek, amíg csak a cselekedeteken fel nem mérem a szavak igazságát. Sok mindentől megóvott és számos, később kiderült hazugságtól védett meg ez a nézőpontom. Azt hiszem tehát, nyugodtan állíthatom, hogy az ifjúkor a legdöntőbb időszak minden ember életében: a felnőtté, a felelős emberré érés ideje.

Az Általános Kateketikai Direktóriumban már 1971-ben megfogalmazza e problémakört az egyház: „A serdülő nagyon mély lelki és fizikai változásokat figyel meg önmagán. Keresi saját feladatkörét a társadalomban. Gyermekkorának vallásosságával már nincs megelégedve, ugyanakkor még nem érte el a felnőttekre jellemző hitbeli érettséget. Ezért keresi azt az alapvető irányt, amely egész életének ismételten egységet és egyensúlyt tud biztosítani. De gyakran épp ez a keresés viszi őt vallási krízisbe. - A serdülők katekézisének legfontosabb feladata a hiteles keresztény életérzés kialakítása. A krisztusi evangélium fényét kell rávetíteni a dolgokra, amelyek a serdülőket leginkább megmozgatják, mint például a testi élet, a szerelem, a család, az élet törvényeinek tisztelete, a munka és szabad idő, az igazságosság és béke megbecsülése, stb. - A serdülő megpróbálja életének látását, létének folyását bizonyos alapvető és fő értékekhez igazítani. De a mai fiatalok úgy érzik, hogy egymással ellentétes „értékek” között léteznek. Ez a tény kiélezi a serdülőkben a különböző értékek konfliktusát, amelyeket keres, ugyanakkor meggyőzi arról, hogy elvesse azokat az értékeket, amelyeket a felnőttek élete nem hitelesít. - A katekézis- nek kell segítenie, hogy felfedezzék az igazi értékeket és igazodjanak hozzájuk. - A

11