Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Hívő fiatalok a megváltozott gazdasági helyzetben
A költő szavaival: „Hajótörés volt és az Óceánon, hol nem marad mögöttünk semmi lábnyom; egy kisebbségi vert magyar család ingénél fogva őrzőangyalát teng-leng egy száraz, vájt kenyérhajon, mint pillanatnyi mentő-tutajon, céltalanul és reménytelenül, vitorlátlanul, kikötőtlenül... Az égen nincsen csillag, Nap, derű, a tenger mérges, sós és keserű, a tenger éhes, nem tréfál sokat és örvény-szája folyton tátogat.” Mécs L.: Óda egy hívatlan vendéghez A vers plasztikusan fejezi ki sok ember életérzését, akik az élet tengerén hányatott hajótöröttnek érzik magukat. Nincs szó hajóútról, csak helyben hánykolódásról, nincs szó biztos talajról, csak hullámzásról, nincs szó irányításról, csak kiszolgáltatottságról. A magányos ember vergődése a határtalan óceánon. Fogd a gyermeket és anyját! Az élet valóban lehet olyan kegyetlen, mint egy elnyeléssel fenyegető tenger. És mi adhat reményt a mentőcsónakban ülőnek? Az, ha nincs egyedül. Ha több ember adhatja össze ötleteit, bizakodását, testi és lelki erejét. És e téren éreztem hiányosnak a hívő fiatalok válaszát. Mert pontosan az összefogás volna a család egyik fontos funkciója (a régi megfogalmazásban: „mutuum auditorium”), és ezt nem érzik, tudatosítják a fiatalok. Vonatkozik ez elsősorban a szülőkkel való kapcsolatra. Megkérdezi-e a fiatal szüleit, hogy hogyan oldják meg ők a család problémáit? Kíváncsiak-e arra, hogy a szülők annak idején hogyan kezdték meg közös életüket? Tudják-e, hogy mivel okoznak örömöt, illetve bánatot szüleiknek? Érzik-e, hogy közös „mentőcsónakban” ülnek? Tudnak-e jó közös családi programokat készíteni vagy javasolni? Ma sok szó esik a családokat fenyegető külső veszélyekről, de még hívő kiscsoportokban is alig ismert a családtagok belső kohéziójának döntő szerepe. Volna miről beszélni e téren! Fiataloknál a jövő szempontjából azonban még fontosabb ez a kérdés: hogyan akarok leendő párommal összetartani? Átérzem-e és felkészülök-e arra, hogy közös csónakba készülünk beszállni? Felmérésem során csupán egyetlen fiatal említette meg várható segítségforrásként leendő házastársát! Kevéssé érzékelik, hogy a házasság nem csak szeretetközösség, nem csak miniegyház, hanem egymás megsegítésére való elkötelezés. Együtt könnyebb! Közös erővel elviselhetők a problémák! Mikor a Szentcsalád Egyiptomba menekült, az angyal ezt mondta Józsefnek: „Vedd a gyermeket és anyját!” Látszólag könnyebb lett volna Józsefnek egyedül menekülnie idegenbe, Jézust és Máriát valahol megbízható ismerősöknél eldugva s titokban segélyezve őket. Józsefnek azonban vinnie kellett családtagjait, mert - így lett neki könnyebb. Megérezve, hogy rá vannak bízva, új erőt merített belőlük. Nélkülük lett volna nehéz, de velük együtt bírta a terheket. 9
