Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Hívő fiatalok a megváltozott gazdasági helyzetben
Bán Endre HÍVŐ FIATALOK A MEGVÁLTOZOTT GAZDASÁGI HELYZETBEN Az élet tündérországban. Minden nép mesevilágában élt valamiféle tündérország képe: egy olyan országé, amely fölötte áll az ember természetes lehetőségeinek. Akár pásztorlegényről van szó, aki a csodaszép királylány kezét nyeri el, akár a félelmetes szörnyek által őrzött mesés kincs megszerzéséről, akár olyan országról, ahol a házak mézeskalácsból állnak és kerítésük kolbászból épült - a mesék jelzik az ember vágyódását egy szebb világba, amely - sajnos - csak a mesében teljesülhet be. így a mesék be is fejeződnek azzal, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Vagyis a dús fantáziájú mesemondó e pontnál megtorpan s nem vállalkozik a tündérországi élet leírására. Korunkban nem divatosak a tündérmesék, mert - az ember kezdte úgy érezni, hogy a technikai és gazdasági fellendülés következtében kinyílt előtte a tündérország kapuja. Olyan lehetőségek nyíltak meg az átlagember előtt, amit régen a királyok sem élveztek: modern komfort, gépeken való száguldozás a nagyvilágban vagy a szobánkba behozott, karosszékből élvezhető nagyvilág. Izek, szórakozások, anyagok korábban elképzelhetetlen bősége, és rendelkezésünkre állnak a legnagyobb királyok leghűségesebb alattvalóinál is megbízhatóbb alattvalóink, a gépek. Mindez új helyzetet teremtett. Az ember már nemcsak vágyódott tündérország után, hanem elkezdte „gyártani” azt. Történelmileg két út adódott a tündérország megteremtésére. Az egyik a fogyasztói társadalom modellje, ahol a mézeskalács házak mintájára nem a szükségletek kielégítése a cél, hanem az élvezetek biztosítása. Nem a reális igények produkálják a szükséges termékeket, hanem a szükségtelen termékek produkálják az irreális igényeket. A másik modell a társadalmi egyenlőség „tündén” állapota, ahol a pásztorfiúból király lehet, ha alkalmas rá, ha alkalmatlan. - Azt mondjuk, ma már tapasztalatunk van „tündérországról”. A tapasztalatok keserűek és közismertek. Belépés csak tündéreknek! A tündérországot gyártó modern ember elfeledkezett arról, hogy a mesékben nem mindenki léphetett be tündérországba, hanem csak az, aki helytáll a próbákon. Tündérország nem a henye népség dőzsölését szimbolizálta, hanem az értékek hierarchiáját. Tündérország arisztokratikus valóság, a szó eredeti értelmében: a kiváló egyének közössége. A modern ember eltévedt életérzését írja le a következő versrészlet: „Nekem nagy ház is kellett volna, gyors gépkocsi és rengeteg szerető. Es kellett volna egy ló, hogy kilovagoljak tavasszal a birtokomon. Kellett volna egy nagy könyvtárszoba is, régi képekkel és szobrokkal. És kellett volna egy ősz apa, aki megszidjon s megdicsérjen, egy szelíd asszony, aki megbocsásson, sok gyermek, aki békén hagyjon, de azért tiszteljen és szeressen. Kellett volna hosszú, nyugalmas élet, és oroszlánvadászat Afrikában, filmforgatás, ahol enyém a rendezés, a főszerep, 6
