Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - Kelemen Krizosztom: Ünnepi szó
Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István Király! (Magyar Cantionale, XVII. sz.) ősi hagyományaink tisztelete és nemzeti múltunk, nagyjaink megbecsülése jutott kifejezésre, amikor hazánkban katolikusok és egyéb vallási közösségek, hívők és nem hívők megemlékeztek országalapító királyunk, Szent István halálának 950. évfordulójáról. Múltunk értékeitől ihletve és napjaink komoly feladatokkal küzdő törekvéseiből is fakadóan országunk hálás szívvel és tisztelettel adózik annak a bölcs, előrelátó és előremutató, szentéletű magyarnak, aki a máig eltelt mintegy ezer esztendőre — és reményünk szerint a távoli jövőre is — a nyugati keresztény közösségnek útraindítója volt. Semmi kétségünk afelől, hogy a Szent Istvánra való emlékezés az ő szellemének ereje ihletőleg, termékeny ítőleg hat jelenünkre és záloga lehet küzdelmes, de reményteli jövőnknek. Egyenesen csodálatosnak mondható, hogy a történelmi és társadalmi változások során, 950 éve töretlenül él és hat első Szent Királyunk alakja. Tettekben és lelki-erkölcsi értékekben oly gazdag énje ma is kútforrása lehet azon erőknek, melyek nemzetünk fennmaradását a jövő századokra is biztosíthatják. Tudósok, a történelmi múlt elemzői, de minden nyitott érdeklődő is változatlanul kutatja, kibontja tanítását, magába szívja és közkinccsé teszi intelmeit, útmutatását. A reá való emlékezés ünnepi évében a TEOLÓGIA is tisztelettel hódol előtte és szerény keretei között áldoz emlékének, ősi énekünk nem nosztalgikus sóvárgást, hanem a jövőbe vetett remény fohászát fejezi ki: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga — hol vagy István király, téged magyar kíván! Ismeretes, főleg idősebb olvasóink előtt, hogy 1938-ban, 50 esztendővel ezelőtt, a budapesti Eucharisztikus Kongresszus évében a Szent Jobb országjáró körútra indult. Az „aranyvonat” vitte el az ország megyéibe, a magyar székesegyházakba. — Ebben az évben, melyben első Szent Királyunk halálának 950 éves évfordulójára emlékezünk, a Szent Jobbot újra körülviszik az országban, hívő népünk a székesegyházakban járulhat eléje tiszteletadásra. — Visszaemlékezve az 50 év előtti első „országjárásra", közöljük KELEMEN KRIZOSZTOM pannonhalmi főapátnak (f1950) a Szent Jobbot Győr megyében, illetőleg Pannonhalmán elmondott köszöntő szavait. „Ó dicsőséges Szent Jobbkéz, melyet magyar óhajtva néz” — kiáltom az ősi magyar egyházi énekkel. Megilletődött lélekkel köszöntünk dicsőséges Szent Jobb! Köszöntünk téged, törvényhozó, országépítő, könnyeket törlő, csodákat tevő dicsőséges Szent Jobb! Úgy érezzük, hogy első Szent Királyunknak és Apostolunknak áldott szelleme sugárzik fölötted. Köszönjük néked, Szent Királyunk, hogy azt a népet, melyet őseid Ázsiából kivezettek, Te a szellemi Ázsiából a keresztény Európába vezetted. Köszönjük néked, hogy a tetszetős jelszavak pogány demagógiájának zűrzavarából a keresztény fegyelmezettségnek és rendnek alkotómunkára erős Magyarországát formáltad. Köszönjük neked, hogy nemzetedet megtanítottad arra, hogy az embert ne szája, hanem érdemei szerint ítélje meg. Köszönjük neked, hogy egy beteg hanyatlásból az egészséges fejlődés útjára vezetted népedet. Köszönjük neked, hogy az összeomló múltból történelmet, művelődést, magyar jövőt teremtettél. Köszönjük neked, hogy a fölmerülő kérdések és kétségek útvesztőjében biztosan és céltudatosan vezettél. Köszönjük neked, hpgyá Kárpátok medencéjéSz. A. ÜNNEPI SZÓ
