Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Brückner Ákos: Az éltető Szentlélek
tudatosan odafigyelünk, erős igényünkké válhat a Szentlélek segítségül hívása minden újat-kezdés előtt. A Veni Sancte, a Veni Creator himnusz éneklésének ránkmaradt ősi hagyományában nagy-nagy erők rejlenek. Tennünk kell valamit azért, hogy egy összekuszálódó szokásrend, széteső európai életrend törmelékéből kiszabadítsuk a Lélek-esdés egyházias lelkületét. Megtapasztaltuk, milyen jó, ha a szentmisére induló ministránsokkal elkezdjük dúdolni, a pásztorjáték-próbák előtt énekelni a Szentlelkes himnuszok egyikét-másikát. Ugyanígy az elsőáldozási oktatások, zarándokutak bevezetéseként. A közös éneklés nemcsak lecsendesít, hanem behangol: nemcsak hangulatot teremt, de igazzá, átélhetővé teszi az imát, a szolgálat kezdését. Az egyházközséget érintő minden ténykedésünknek megfelelő indítást tudunk így adni, s egyben igazodunk is Isten megelőző szeretetéhez. így pl. már az iskolaév kezdetét megelőző vasárnapon hívjuk segítségül a Szentlelket, a családi-társadalmi Mikulás-ünnepségek előtt rendezzük meg bensőséges megemlékezésünket az életadó Lélekre. A figyelmes szeretetnek ezekben — a mindennapi megszokásokat megelőző — gesztusaiban különös hitelesség rejlik: a valóság mélyén minden lehetőségünk ajándék is, nemcsak program. Amit pedig valóban ajándékként tudunk elfogadni, az az Ajándékozóra utal, őfelé nyit. Ez a lelkűiét szebbé, boldogabbá teszi az ünnepek előkészítésének sokszor fáradságos, szorongató vagy nyűgös munkáját, a templom takarításától kezdve a homília előkészítéséig, a templom esztétikai rendjének megteremtésétől a liturgia szellemének befogadásáig. Isten előbb szeretett minket. — b) Ismerős jelenség, hogy a valóság létrendi vagy felfedezésbeli sorrendjét a valóság didaktikai, pedagógiai ismertetésekor megcseréljük. Ami például a matematika vagy fizika történetében újabb felfedezés, felhasználható arra, hogy annak fényében értelmezzük a korábban megismert jelenségeket is, ezért tanítunk ma halmazelméleti vagy atomfizikai szemléletben. Jól értve, hasonlóképpen a szentháromságtan belső rendjének megfelel az, ahogyan a keresztvetésben, a doxológiákban, a hitvallásokban az Atya-Fiú-Szentlélek sorrendben haladunk. Mégis, ha nevelni akarjuk magunkat a Szentháromság titkának befogadására, akkor jó a Lélekben Krisztus által haladnunk az Atya felé. Ahogyan pl. az Efezusi levél doxológiájában az Atya Lelke által erősödünk meg belső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívünkben ... és beteljünk Isten, az Atya egész teljességével. — Másszóval, ha imádkozni akarunk, tudatosan helyet, elsőbbséget biztosíthatunk a gyöngeségünkben segítségünkre siető Léleknek (Róm 8,26). ő emlékeztessen arra a bátorításra, arra a stílusra, ahogy Krisztus tanított minket a mi Atyánk megszólítására. A fogadott fiúság Lelkében kiálthatjuk igazán hitelesen és elfogadhatóan: Abba, Atyánk (Róm 8,15). — A Szentlélek fentebb jellemzett személyes stílusában, háttérben maradó, közvetítő jellegének, szerénységének, csendességének felel meg az, ha imáinkat csendből, elcsendesedésből indítjuk. Szent Bernát szerint: ,,Aki imádkozik, fontolja meg jól: mit kér, ki az, akitől kér és ki is az tulajdonképpen, aki kér”.8 Ha tehát elsőbbséget, szabad teret biztosítunk tudatos ráfigyelésünkkel is az éltető Szentléleknek, akkor remélhetjük, hogy már nemcsak a magunk erejéből, nem pillanatnyi pszichés erőkészletünkből szólítjuk meg az Urat, hanem a Lélek szeretetteljes erőterében. Ez mély hátteret és biztosítékot ad annak a lelkipásztori segítő szándéknak, amellyel szétszórt figyelmű, dekoncentráltságuk miatt annyiszor panaszkodó testvéreinknek azt ajánljuk, hogy legalább arra törekedjenek: mielőtt imádkozni kezdenek, fontolják meg, hogy tulajdonképpen mit is akarnak és tesznek. Ez az indító szándék, ha a Szentlélek segítségül hívásával történik, irányt ad a további imádkozni-akarásnak is. Idősödő társainkat ez a tanács szintén megnyugtathatja.9 Mindezt döntéseink, karitatív törekvéseink, önmagunkat szabaddá tevő áldozataink, önuralmi küzdelmeink terén is alkalmazhatjuk. Hogy az éltető Lélek éltető ereje elérhessen minket. — c) „Ennek a századnak a bűne a bűntudat elvesztése”10 — idézi XII. Piusz pápát Szentatyánk. Ezért ma különösen időszerű, hogy a feloldozás előtt a megkötést, az orvoslás előtt a lelki baj, a bűn tényleges valóságát kiélezzük. Lélektanilag is, a bűnbocsátás szentsége kegyelmi rendjében is rászorul az ember, hogy felismerje, számbavegye és megvallja, miben is bűnös. Az álhumanizmus nem teszi szabaddá, 70
