Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor György: "Ha olyanok nem lesztek mint a gyermek..." (Mt 18,3)
Legyetek olyanok, mint a gyermekek,... de ne legyetek gyerekek gondolkodástokban. „Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyerek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek” (1Kor 14,20). A gyermekség kettős jelentése világosodik meg Szent Pálnak ebben a figyelmeztetésében: helytelenül gyermeknek maradni ellentmond az igazi gyermekségnek. A „gonoszságot illetően” gyermeknek lenni: ez áll újra meg újra a középpontban az egyházban, a gyermeknek az a tulajdonsága, amelyre Jézus mutat rá, hogy fenntartás nélkül és bizalommal kezd mindenbe. Az a gyermek, akit Jézus karjára vett és tanítványai elé példának állított, a gyöngék és védtelenek közé tartozott. A tanítványok ugyanígy a jelentéktelen emberek közül vannak, de teljes szívvel keresik Istent anélkül, hogy az Isten Országában betöltendő pozíciójukat számítgatnák, vagy a saját előnyüket tartanák szem előtt. Ilyen osztatlan szívvel és lenyűgözve hallgatják Jézus beszédét, s engedik magukat bekapcsolni Istennek a világgal való tervébe. A „gonoszságot illetően" kiskorúak azok, akik minden kudarc ellenére még mindig hisznek a jóban. De a gyermek példája kötelességükké teszi azt is, hogy a szegényeket és az elnyomottakat fivéreiknek és nővéreiknek tekintsék, s hogy odanyújtsák nekik a vízzel telt poharat, amely élteti őket (Mk 9,41). Végezetül itt van az a nagyon drasztikus, de szemléletes kép: a tejért síró csecsemő, aki a kisgyermek állhatatosságával és vitális életösztönével teljesen eggyé válik követelőző vágyával (vö. 1 Pt 2,2). Ilyen intenzív módon és ilyen „éhesen” kell vágyakozniok Jézus tanítványainak az evangélium igéjére, ilyen tántoríthatatlanul kell afelé fordulniok, ami élteti és növeli őket. Olyan erősnek kell bennük lenni az „élniakarásnak”, az Isten országára és annak igazságosságára irányuló „éhségnek”, olyannyira „rá kell jönniök annak az ízére”, hogy az éhség lehetetlenné tegye a rezignációt és az elfáradást, de minden egoista számítást is (Diakonia [Herder] 1986/5. 326—329.) Fordította: Bánhegyi B. Miksa Fodor György „HA OLYANOK NEM LESZTEK MINT A GYERMEK...” (Mt 18,3) Figyelemre méltó, hogy a címül választott jézusi kijelentés ilyen formában csak Máténál található meg. Az evangélista átalakítja és kibővíti azt a Márktól átvett hagyományt, amelyben a tanítványok versengéséről van szó (Mk 9,33-37). Ez utóbbiról Máté nem tesz említést, hanem rövid bevezető (18,1a) után azonnal a tárgyra tér, megfogalmazva a 18. fejezet alapkérdését: „...ki a legnagyobb a Mennyek Országában?” (18,1b). Már nem csupán arról van szó, ki a legnagyobb a tizenkettő közül, hanem sokkal többről: ki az igazán nagy Isten szemében, kié a valódi elsőbbség Isten Országának értékrendje szerit? Máté tehát kiemeli a problémát a konkrét történeti keretek közül, és egyetemes, az egész egyházat érintő perspektívában tisztázza azt.1 A szinoptikus evangéliumokban máshol is szóba kerül Jézus és a gyermekek viszonya.2 Az irántuk tanúsított szereteten és gondoskodáson kívül az a legszembeötlőbb, hogy Jézus a gyermekek példáján mutatja meg, hogyan kell fogadnia mindenkinek Isten Országát. Nemcsak a szinoptikusok, hanem János is közli ennek a tanításnak a lényegét (Jn 3,3-5), amiből arra következtethetünk, hogy a gyermek- gyermekké válás—újjászületés, valamint az Isten Országába való bejutás együttes jelképes értelmezése közös kincse mind a négy evangéliumnak, és feltehetőleg a szájhagyomány egyik legősibb rétegéhez tartozott az ösegyházban.3 Köztudott, hogy Máté a Mennyek Országa (baszileia tón uránon) kifejezést használja az Isten Országa (baszileia tu Theu) helyett, zsidókeresztény közösségre való tekintettel. De vajon ez a baszileia jelenvaló vagy jövőbeli? Tény, hogy Máté a végidőbeli eszkatológián kívül ismeri a már megvalósult, közöttünk lévő baszileiát is 204
