Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Goják János: Jegyesoktatás néhány szempontja
1886-ban a Montpellieri-i szeminárium rektora azzal a kéréssel fordult Don Bosco- hoz, hogy írja meg nevelési módszerét. Bizalmasainak ekkor ezt mondta: „Azt óhajtják tőlem, hogy fejtsem ki nevelési módszeremet... De ha egyszer én magam sem ismerem azt! Tudományos nevelési módszerek nélkül dolgoztam. Azt tettem, amit az Isten sugallt, és a körülmények diktáltak.” Don Bosconak adott isteni sugallatokból, példáiból és a lelkek iránti szeretetéből azonban annyi anyag áll rendelkezésünkre, hogy van mit tanulmányozni, van miből meríteni. — Ne feledjük, hogy Bosco Szent János nem pedagógus, hanem pap, méghozzá jó pap óhajtott lenni, és így lett a múlt század legnagyobb hitoktatójává. TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK Goják János JEGYESOKTATÁS NÉHÁNY SZEMPONTJA Bevezetőben szeretném leszögezni, hogy a jegyesoktatás ill. a házasság sokrétű problémáit csupán szociológiai megközelítésben vizsgálom, azaz csupán társadalmi összefüggéseire kívánok rámutatni. Mindenekelőtt a magyar társadalomban is tapasztalható szekularizációs folyamatot vázolom, ebben is a tudati tényezőket kívánom röviden megvilágítani, azaz a korunkra jellemző evilági életérzést, elvilágiasodott közgondolkodást. Külön figyelmet szentelve a közgondolkodás azon elemeinek, melyek a házassággal és a családdal kapcsolatosak. Nyilvánvaló, hogy ezeket a tényezőket ismernünk kell, hiszen olyan kihívásokról van szó, melyekre megfelelő módon választ kell adni a lelkipásztornak, az egyháznak. Nem szólok tehát a házasság egyéb dimenzióiról, a házasság és a családi élet kegyelmi tartalmáról, szentségi megalapozásáról. A jegyesoktatás módszertani kérdéseiről, felépítéséről, tartalmáról sem kívánok szólni. Szorosan ragaszkodom a szociológia metodikájához, és ennek segítségével olyan tényeket szeretnék vázolni, olyan társadalmi-tudati adottságokra rámutatni, melyeket figyelembe kell vennünk a mai igényeknek megfelelő, korszerű, és ugyanakkor az egyházi tan ítást követő jegyesoktatás kialakításánál. Minden jegyesoktatásnál felmerül a kérdés, hogy az oktatás, beszélgetések során közvetített keresztény életideált, a katolikus házasság- és családmodellt mennyire teszik magukévá az előttünk ülő jegyesek, és milyen mértékben tudnak azonosulni vele? Elfogadják-e vagy belső ellenkezéssel fogadják szavainkat? Az oktatás sikere több tényezőn múlik. 1. Először is múlik a papon, az oktatón, azon, hogy valójában milyen konkrét családmodellt, értékrendet kíván átadni, elmélyíteni. (N. b. netán saját, esetleg régen meghaladott nézeteit hozzákeveri az időtálló katolikus modellhez, és azt is az egyház felfogásaként adja elő? Ezt a veszélyt sem hallgatjuk el.) Azon is sok múlik, hogy milyen módszerrel igyekszik átadni a keresztény családmodellt. — Másrészt az eredményesség nagymértékben függ attól, hogy — 2. a fiatalok hogyan fogadják szavainkat, mekkora bennük a készség a keresztény életideál befogadására. Ez is összetett probléma. A fiatalok nyitottsága, készsége attól függ ugyanis, hogy milyen mértékben rendelkeznek vallási ismeretekkel, hogy mennyire mély a hitbeli meggyőződésük, keresztény elkötelezettségük? Milyen intenzitással élik meg hitüket? Hogyan integrálódnak az egyház közösségébe? Vagy 177
