Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - KÖRKÉP - Edelényi István: Bosco Szent János, a hitoktató
Edelényi István BOSCO SZENT JÁNOS, A HITOKTATÓ Halálának centenáriumi évében Don Bosco nekünk is megismétli azt, amit életében mondott: „A gyermekek hitoktatása volt az én igazi örömöm”. Kateketikai munkáját Don Bosco gyermekkorában kezdte el. Ehhez az a vallásos nevelés adott alapot, amelyet édesanyjától, Margit mamától kapott. Ügyes, eszes gyermek volt, aki el tudta szórakoztatni barátait, és a felnőtteket is. A legérdekesebb mutatványok előtt azonban felszólította hallgatóit, hogy imádkozzanak vele együtt, vagy hallgassák meg a templomban hallott prédikációt vagy egy érdekes, épületes történetet, és csak azután folytatta szórakoztatásukat. Gyermekkora tele volt nehézségekkel nemcsak mostohatestvére részéről, hanem családjának szegénysége miatt is. Az isteni Gondviselés szenvedések és áldozatok között vitte előre életét azért, hogy a későbbi megpróbáltatások előtt se torpanjon meg. Világraszóló művének kezdete egy hittanóra volt, amelyet egy sekrestyében, egyetlenegy fiúnak tartott. Ennek a hittanórának történetét saját maga mondta el. — 1841. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, szentmiséhez készülődött a turini Assziszi Szent Ferenc templomban. A sekrestyés egy kamasz fiút pillantott meg, és felszólította, jöjjön ministrálni. A fiú szabadkozott. Bevallotta, hogy még sohasem ministrált. „Akkor hát mit tátod itt a szád?” Azzal megfordította a porolót, s nyelével ütni kezdte a fiút. A fiú természetesen elfutott. Don Bosco azonban rászólt a sekrestyésre, és megparancsolta, hogy hívja vissza. A gyerek ellenkezett, de végül is visszatért. Don Bosco barátságosan fogadta. Meghívta szentmiséjére és utána egy kis beszélgetésre. A beszélgetést olyan kérdésekkel kezdte, amelyeknek semmi közük sem volt a hitoktatáshoz, de annál több a személyes kapcsolat megteremtéséhez. Amikor a fiú már eléggé meggyőződhetett arról, hogy egy jóakaróval áll szemben, akkor tért át Don Bosco a vallásos témára: „Jársz-e hittanra?” „Nem merek.” „De miért?” „Fiatalabb pajtásaim tudják a katekizmust; én nagy vagyok, és semmit sem tudok. Ezért szégyellem magam." „Hát ha valaki tanítana katekizmusra, eljárnál hozzá?" „Szívesen, csak ne gorombáskodjon a sekrestyés.” „Légy nyugodt, senki sem fog bántani. Te az én barátom vagy, és csakis velem lesz dolgod, mással senkivel. Mikor kezdjük a tanulást?” „Amikor On akarja.” „Most mindjárt?” „Nagyon szívesen.” — Don Bosco letérdelt, és elimádkozott egy Üdvözlégyet. Keresztvetéssel kezdte az oktatást. Mivel tanítványa nem követte példáját, azért hát ezen az első órán megtanította keresztet vetni, megismertette vele a teremtő Istent, és a célt, amiért minket teremtett. Az oktatás fél óra hosszat tartott. Akkor megígérte a fiúnak, hogy megtanítja ministrálni, és egy Mária-érmet ajándékozott neki. Majd megígértette vele, hogy a legközelebbi vasárnapon ismét eljön. Végül szeretettel elbúcsúzott tőle. — Ettől kezdve a hitoktatás lett Don Bosco fő munkatere. A következő vasárnap már 9 toprongyos fiú jelent meg. Pár hónap múlva számuk elérte a nyolcvanat, majd tavasszal a százat is meghaladta. A hitoktató. Don Bosco szenttéavatásakor ezt állapította meg róla XI. Pius pápa: .......Jézus Krisztus megváltói művének bátor és hamisítatlan folytatója volt.” — M indenek előtt hitoktatói öntudat élt benne. Az volt a meggyőződése, hogy amikor a katekizmust tanítja, akkor a leghasznosabb munkát végzi, tulajdonképpen Isten munkatársa, és ugyanakkor az emberek legnagyobb jótevője. Isten előtt azért értékes a munkája, mert közreműködik a lelkek üdvözítésében; az emberek előtt pedig azért, mert jó állampolgárokká, a család és a társadalom hasznos tagjaivá neveli a gyermekeket. A katekizmus oktatását eleinte egyedül végezte. Később segítséget kért papoktól és világiaktól. Akadtak is erre vállalkozók. A nagyobbak hitoktatását azonban, ha ez lehetséges volt, mindig saját maga végezte vagy egy másik pappal végeztette. Saját növendékeiből is nevelt magának segítő társakat. Ők a kisebbeket patronálták és oktatták, miután bizonyságot tettek ebbeni jártasságukról. Társulatokat alapított. 172
