Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - KÖRKÉP - Tomka Ferenc: A katolikus felnőttképzés Magyarországon
lelkipásztori munkatársak képzésének koordinálása, s az ő esetleges továbbképzésük, valamint a kapcsolatfelvétel a FEECA-val (Fédération Européenne pour l’Educa- tion Catholique des Adultes), a katolikus felnőttképzés európai szervével. A világi lelkipásztori munkatársak. A felnőttképzés témához csatlakozva — mint annak egyik mutatójáról, gyümölcséről — szólnunk kell a világi lelkipásztori munkatársakról is. A számok, amelyekről beszélhetünk, a világegyház arányaihoz mérten kicsinyek. De ha arra gondolunk, hogy néhány évvel ezelőtt még ekkora számok is tökéletesen elérhetetlennek tűntek, akkor mégiscsak a remény és a jövő jelei. Az egyházmegyei beszámolók minden vonatkozásban csak nagyon hozzávetőleges adatokat tudtak nyújtani. Ezek szerint mintegy 40 főállású és 400 körüli egyéb beosztású világi hitoktató működik már az országban (ennek több mint egyharmada az esztergomi egyházmegyében). Kb. 300-ra tehető az egyházmegyei hatóságok által kiadott áldoztatási engedéllyel rendelkezők száma is, de több egyházmegyében a főpásztor meghatalmazta a plébánosokat, hogy külön engedély nélkül készítsék fel és állítsák munkába az áldoztatókat, betegellátókat, így ezek számát nem ismerjük. Néhány tucat egyéb lelkipásztori kisegítő dolgozik különböző lelkipásztori munkakörökben (ha a kántorok, sekrestyések hagyományos munkakörét most nem számoljuk), és mintegy 12 világi vezet plébániát vagy filiát kijelölt plébános irányítása mellett. A hitoktató és világi lelkipásztorok továbbképzésével — a leányfalusi Lelkigyakorla- tos Házzal is karöltve — több egyházmegye és a Hitoktatási Bizottság Konzultációs Irodája is törődik. Egyes egyházmegyékben azonban nem történt semmiféle ilyen irányú lépés. Ennyit tehát távirati stílusban a felnőttképzés terén megtalálható pozitív kezdeményezésekről. — Ezek után arról kell szólnunk, hogy a magyar lelkipásztorkodás egésze még nem vett tudomást a lelkipásztorkodásnak e központi feladatáról. 2 2. Problémák, hiányosságok A felnőttképzés magyarországi helyzetének, illetve feladatainak pontos felmérése, elemzése összetett kutatást igényelne. De a rendelkezésünkre álló megfigyelések és adatok is rávilágítanak a probléma lényegére. Az alábbiakban egy megfigyelést és néhány alapvető adatot idézünk, amelyek valamelyest megvilágítják a hiányosságokat. A megfigyelés lelkipásztori munkánk időbeosztására, illetve a kizárólagos gyermekkatekézis hatásfokára vonatkozik. A probléma megvilágítására tegyünk fel bevezetőül egy költői kérdést: Vajon hányas osztályzatot adnánk „nevelésből” annak a szülőnek, aki látszólag nagyon jól elnevelgeti gyermekeit az óvodás-, sőt még alsós iskolás korban is, de a kora serdülő gyermekkel már alig tud szót érteni, a fiatal- és felnőttkorba jutás idején pedig végleg párbeszédképtelenné válik, megszakad kapcsolata a gyermekeivel? S hányast adnánk neki, ha nemcsak egy gyermekével járna így, hanem, mondjuk 8—10-zel egymás után, s ráadásul egyáltalán nem figyelne fel arra, hogy itt valami nincs rendjén? Az embernek néha az az érzése, hogy a magyar lelkipásztorkodásban sok helyen valami ehhez hasonló történik: számos ún. virágzó plébániát ismerünk ugyanis, ahol vannak bőven gyermekek: elsőáldozók, ministránsok, bérmálkozók; — de fiatalok már alig, s az alkotó felnőttkorba lépők pedig szinte teljesen hiányoznak. S a legkülönösebb az, hogy ez 10—20—30 éve így megy, s a legritkábban halljuk feltenni a kérdést, hogy hova lettek azok a gyermekek, akiket 10—20—30 éve hitoktattak; és hogy vajon nem kellene-e több mindent máshogy végezni, ha évről évre (gyümölcseit tekintve) ily kicsiny hatásfokú a gyermekhitoktatás. — Sajnos — sokan teljességgel meg vannak elégedve, ha van hittanos, meg ministráns. 164
