Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. SEREGÉLY ISTVÁN EGRI ÉRSEKKEL - A keresztény felnőttképzésről
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. SEREGÉLY ISTVÁN EGRI ÉRSEKKEL A KERESZTÉNY FELNŐTTKÉPZÉSRŐL Érsek Úr! ön a keresztény felnőttképzéssel foglalkozó munkának püspökkari felelőse. Kérjük, hogy megbízatásával kapcsolatban adjon felvilágosítást a TEOLÓGIA olvasóinak. — Tapasztalataink szerint világszerte nélkülözhetetlenné vált a felnőtt keresztények folyamatos továbbképzése. Úgy tűnik, hogy a gyermekkorból serdülővé, majd felnőtté váló keresztény életviteléhez nem elég a megszerzett hit- és erkölcstani ismeret és életrevalóság. — Miben látja ennek okát és a vele kapcsolatos feladatokat? — Mindig is szükség volt a felnőtt keresztények gondozására és továbbképzésére. Európában, így nálunk is, évszázadokon át maga a többé-kevésbé keresztény társadalom automatikusan biztosította ezt. A társadalom — ismert okok folytán — megváltozott. Ma pluralista társadalomban élünk. Ez a társadalom, hatásai révén, inkább hozza magával a keresztény életszemlélet és életforma gyengítését, mint védelmét, illetve előbbrevitelét. — Ezt a hatást kell ellensúlyozni a felnőttek továbbképzésének. Indoklásul hivatkozom a mindnyájunk által ismert szentírási igazságra: „a hit hallásból ered ..." — Bővebben Szent Pál Rómaiaknak írt levelében olvassuk: „Mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan halljanak hírnök nélkül? (Róm 10,14) Ez a sorrendiség az egyház történetének küszöbén magától értetődő volt. — Az első, akitől hallottak, akinek és akiben hittek: Jézus Krisztus volt. S ezek felnőttek voltak. — Az Úr Jézus emberekre bízta küldetése folytatását. A küldöttek, az apostolok kapták a megbízatást: „Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot. . (Mk 16.15). Ok élő emberi szóval felnőttekhez szóltak. A gyerekek a családban lettek keresztények, legalább is a család közreműködésével. A népvándorás idején, az új világ felfedezése után ismét felnőtteknek szólt az evangélium. A missziókban általában ma is így van. — Ha néhány emberöltő után, a tartózkodási helyüket alig változtató emberek közössége megtartó keresztény erővé lett, a felnőtt közösség egyértelmű keresztény életfelfogást és erkölcsi sürgetést sugárzott a közösség minden tagja felé. Irányításához nem volt másra szükség, mint az egyházi év vasárnapi szentmiséire, igehirdetésére, bűnbánati fegyelmére. Más hatás nem érvényesült nemzedékek során át. A középkori keresztény Európa egysége a történelemből ismert társadalmi, gazdasági, újabban technikai átalakulás folytán fokozatosan felbomlott. Létrejött a pluralista világ. Ebben jelen van a keresztény hit és élet, de számos eltérő, sőt ellentétes világnézet és életvitel is. A keresztény életet pozitív tevékenységgel védeni, tökéletesíteni, korszerűsíteni kell. — Amikor nyilvánvaló a jóléti társadalom sok veszélye, a szekularizáció kísértése, egyszerűen a bűn polgárjogosultsága —, a keresztények felfogásának és életformájának megőrzésére az evangelizáció új formájára van szükség. Ezt nevezzük keresztény felnőttképzésnek. Szükségességét a II. Vatikáni zsinat megfogalmazta. Röviddel a zsinat után külön püspöki szinódus foglalkozott vele, majd VI. Pál pápa kiadta „Evangelii nuntiandi” kezdetű apostoli buzdítását. A keresztény felnőttképzés feladatai újak. Azt hiszem, az egész világon kísérletszámba mennek. — Tartalmát tekintve három szintet lehet megkülönböztetni. — A felnőttkatekézis a hite szerint életre törekvő, nagyobb létszámú közösségek felnőttképzése. Akik ennél többre vállalkoznak, teológiai kurzusokat, rendszeres lelkigyakorlatokat keresnek. Egyre több világi szeretne egyetemi szinten is hitének ismeretére eljutni. — Ezért formailag is változatos a lehetőség. Előadások sorozata, csoportmunka, 157
