Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Keresztény felnőttképzés jelentősége és feladata
belépnek a klerikusok közé. Ezeknek a szolgálatoknak a későbbi századokban már csak lépcső jellege van a szenteléshez. Szociológiai szemmel nézve a kérdést, a következő fogalmak alapozása lényeges. Az ember társas lény. S a társaságok körülbelül ezekhez a szociológiai fogalmakhoz kapcsolódnak. Csoport. „Egy sor olyan személyt értünk ezen, akik egy bizonyos időtartamon belül egymással értekeznek, s akiknek száma oly kevés, hogy minden egyes személy mindegyik másik személlyel kapcsolatba tud lépni éspedig nemcsak közvetve, más embereken keresztül, hanem szemtől szembe. ” Kiscsoport. Az egyén kikerülhetetlen és átfogó módon azonosítja magát az adott rendszer céljaival, normáival, fönnmaradásának szükségességével, és viszonylag erős befolyást gyakorolhat az egész szerkezetére és teljesítményére. Személyközi, így felesleges a szerkezeti megoldás. A kisközösség rendszere tartós, személyes (nem anonim) és felelősségteljes részvételt indukál, lehetővé teszi a tagok képességeinek és érdekeinek érvényre jutását, megelégedettséget hoz létre. A személy számára önmaga kibontakoztatása itt összehasonlíthatatlanul gazdagabban valósul meg, mint az egységet bonyolult szerkezetek árán fenntartó nagyobb létszámú szervezetekben. A közösség: szerves, meghitt, otthonos, jóban-rosszban összefonódó, tartós ősi formája az együttlétnek, mely a személyesen átélt, érzelmi vagy hagyományos összetartozás melegágya. — Mellette a másik fogalom: társadalom vagy társaság gépies, nyilvános, átmeneti, látszólagos, az idegenségbe, a „világiba” beleépülő összefogása az egyéneknek, amelynek érték- vagy cé/racionális érdekkiegyenlítés vagy érdek-összeegyeztetés a lényege. (Nyelvközösség, életközösség, hitközösség, útitársaság, tudományos társaság, részvénytársaság és így tovább . . .) A következő fogalom: az intézmény. Megértéséhez az ember és az állat közti egyik különbséget lehet kiindulópontnak venni. Az állat cselekvésvilága ösztönöktől szabályozott, vagyis egyértelmű és problémamentes. Ezzel szemben az ember ösztönvilága viszonylag fejletlen és gyenge, így a több lehetőséggel szemben nem jelentkezik döntően, parancsoló formában az egyik lehetőségre nézve. Ugyanakkor az ember racionális. Ilyen igényekkel rendelkezik: döntése megokolásához érvekre van szüksége. Ösztönöktől meg nem határozott, nyitott cselekvésvilágában tehát idejének és erőinek javát a döntés előkészítésére kellene fordítania, s alig jut magához a cselekvéshez. Ezért gondoskodik társas mivoltában arról, hogy társadalmi normák rendszere tehermentesítse a mindennapos számtalan döntéstől legalább azoknak az igényeknek kielégítésében, melyek általános jellegűek. Ezeket a habitualizálódott, természetszerűvé vált társadalmi normarendszereket nevezzük a szociológiában intézményeknek. Az intézmény előnyei: tehermentesíti az egyén funkciót, tartós biztonság a funkciója. Az előny ára viszont a szabadság korlátozása és a változó körülményekhez való alkalmazkodás fékezése. Ha túl gyors a változás, ez tartós biztonsági funkcióját gyengíti. Ha túl merev, akkor a változások körülményei közötti hasznavehetetlenség létjogosultságát kérdőjelezi meg. — Az intézmény kevés az egyénnek. Kisközösségre van szüksége, ahol nyitottabbá válhat, hogy magát adja és a másikat is befogadja. Persze ennek a csoportlélektan vizsgálatai alapján patologikus jellege is lehet. Ahol előjöhet a „mi-perverzió”, ott elszemélytelenedés következik be, az egyén a csoport függvényévé válik. — A csoport könnyen teszi öncélúvá magát (önérdek). Sajátos jelenség a szektarianizmus. Ahol a „csak mi vagyunk”, „csak mi vagyunk okosak” elve érvényesül, mert csak ők azok, akik el tudnak igazodni a világban. Miért fontos ezt tudni? Mert a vallás is igényli a közlést, a másik személy közlésének megtapasztalását. Kiemelkedő személyekét is, jelentősebb szentekét is. De a közvetlenül megélt tanúságtétel, a mellettünk élő ember iránti felelősség, az élmény kicserélődése, ez az, ami az egyén fejlődését a vallásban megadja. Lassan azonban intézményesedik: felfogását, gondolkodását és cselekvésmódját, normáit nemzedékeknek adja át. A vallás célban, elvekben, cselekvésben megvalósított egység, a közös normák érvényessége, mely a közvetlen magyarázatok és feladatok síkján 139
