Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: "Én azért jöttem, hogy életük legyen..." (Jn 10,10)

Ezek a kísértések érték Jézust is a pusztában, ót, aki a Lukács evangélium megfogalmazásában Isten Fia és Ádám fia egyszerre (3,22.38.) és, aki azt a feladatot kapta az Atyától, hogy a Lélek erejében Isten Fiává legyen az emberi élet sűrűjében, vagyis istenfiúságát egy emberi élet esetlegességektől és kísértésektől átszőtt sűrűjében bontakoztassa ki. A hármas kísértés egyetlenre vezethető vissza: legyél istenivé Isten nélkül, most, ne akkor, amikor Isten akarja. És csak istenivé, dicsőséges, földi messiássá. Néha a legszédítőbb kevélység csábítása is csak abban kísért, hogy kevesebbet vesz célba, mint amit Isten adni akar. Isten Jézusnak nem halál elótti dicsőséget akart adni (ez múlandó és halálnak alávetett dicsőség lett volna); hanem halálát is beburkoló, átölelő dicsőséget, mely az ó dicsősége, aki szereti az embert. — A hármas kísértés alapja, hogy a „szeretett Fiú” ne hagyja magát szülni „ma” az Atya által, hanem vegye a kezébe sorsát. Jézus válasza radikálisan, egész életén át azt mondta ki minden percével, teljes önmagával Istennek, amit utolsó szavaival a kereszten: „Atyám kezedbe ajánlom az én lelkemet” (Lk 23,46). Jézus mert belehalni abba a hitébe, hogy Isten az ő Atyja és őtőle születik léte legszemélyesebb titkában; abba a reménybe, hogy Isten fel fogja támasztani, mert ő nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene” (Mk 12,27). És, ha a tárgyaknak csak létezést adott és azokat nem semmisíti meg, mert „jók” (Tér 1,12), akkor az embert, aki tud róla (Istenről) és vele személyes kapcsolatba lép, nem fogja megsemmisíteni személyességében sem, még akkor sem, ha földi teste enyészetnek indul.

Jézus engedte, hogy az Atya mint Fiát szülje földi, emberi életének valóságában is. Hitben, reményben és szeretetben ragadta meg ezt a valóságot, mert hiszen egészen emberré lett. — Ezzel az istengyermeki lelkülettel elvette a halál fullánkját. Ami a halálban nem is halál, hanem annál sokkal rosszabb, a kárhozat (a személyes kapcsolat megszakadása Istennel és mégis személyként való egzisztálás), elveszítette erejét az emberiség felett Jézus engedelmessége miatt. Ha hiszünk Jézusban, akkor mi is részesedünk az ő Isten-kapcsolatában, amely feltétel nélküli, erősebb a halálnál. így lesz ő nyitott utunk az Élet Forrásához, az Atyához a Szentlélekben. — Jézus mielőtt feltámasztaná testünket, előbb „minket" támaszt fel (személyünket) és ez a lét szintjén nagyobb esemény. Mert a hit és a keresztség nagyobb és alapvetőbb esemény, mint a végső feltámadás: „Bizony, bizony mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát” (Jn 5,25). Ez az igehirdetésnek és a megtérésnek az órája. — És mivel Jézusban egy, a halálnál erősebb istengyermeki kapcsolat részesei lehetünk, ezért ő nemcsak feltámaszt itt és most, hanem Ó „a feltámadás és az Élet" (Jn 11,25). — A kísértés az embert arra csábította, hogy Isten nélkül, előbb mint ő akarja, legyen (csak) isteni lénnyé. Az a személyes, bukott szellemvilág, amely a kísértésben feltárul, kibeszéli önmagát. A sátán Isten nélkül akart Isten lenni. Ebben a bűn nem egyszerűen a kevélység. Az csak a szára a bűnnövénynek, a magja: az ajándék nem ajándékként való birtoklása.

A létezést Isten ajándéknak szánta, mert a teremtés nem szükségszerűség, hanem szabad döntés. Az öntudatlan anyag nem fogja fel létezése legszebb, legédesebb valóságát, azt, hogy nem egyszerűen egzisztál, hanem szeretve van: mindenestől ajándék. Az angyal és az ember arra teremtetett, hogy a teremtésből ezt a legnagyobb üzenetet felfogja, és élvezze, hogy ajándék, nem pedig adottság. Tehát szeretve van. Az igazi ajándék emberi viszonylatban egy sajátos átváltoztatás. Semmiféle egzakt tudomány nem képes kimutatni egy tárgyról, hogy ajándék, mert az csak a hitben létezik: a bizalomnak és a szeretetnek a „másvilágában”. Az igazi emberi ajándékkal nem tehetem azt, amit akarok, mert az a „Ml” szentsége, annak a szentségi jele, amit nekem te jelentesz és amit én neked.

Honnét jön az a kísértés, hogy így szóljunk: „te, én ezt inkább kifizetem"? Onnét, hogy birtokolni akarjuk, mint közönséges tárgyat, de ezzel az ajándékot profanizáltuk: ajándék-voltát lerontottuk. — A bukott angyal kibeszéli magát a kísértésben, mivel ő maga azt tette, amire az embert csábítja: vedd kézbe magadat! A lét egyszerűen adottság. Van, és kész. Nem ajándék. Figyeld meg, nem fogsz meghalni! Az anyag nem vész el, csak átalakul. Légy azzá, amivé képes vagy lenni, mert te csak önmagadó vagy, mert a lét adottság, nem pedig ajándék.

8