Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Mária védelmében
Végül: bármennyire is vésődjék be az emberarc barázdáiba a szenvedés, bármenynyire is tépje fájdalom az ember testét-szívét — amíg él, r e m é I . Nem adja fel, nem akarja feladni a reményt. Minden háború után eltakarítja a romokat és kijelenti: ez volt az utolsó, soha többé ilyent. Mindig szebb, békésebb, jobb világról álmodik, annak elérkezését várja. Egyszóval: remél. Szűz Mária — ahogyan ezt az 1954-es mariológiai kongresszus megfogalmazta: a jobb világ ihletője, sőt forrása számunkra. Természetesen azok számára, akik hisznek Fiában, annak megváltó erejében. És akik bíznak abban, hogy az égi anya, Mária segít. Segít, mert minden várakozó számára, ő volt és marad az „Úrjövetnek” asszonya. Mert ő az anya, aki Fiában mindannyiunkat magához ölel. Amikor Szent Péter a templomajtóban kuporgó nyomoréknak nem alamizsnát adott, mivel aranya-ezüstje nem volt, de igenis, a Názáreti Jézus nevében elmondta: kelj fel és járj, akkor — bár egészen biztosra vehetjük, hogy nem gondolt rá — Mária nyomába szegődve cselekedett. Mert Mária sem pénzt, gazdagságot, evilági kincset ígér, hanem azt adja ma is a világnak, akit ő maga befogadott: Jézust, akinek nevében és erejében mindig képesek vagyunk felemelkedni, akinek erejében újra járni tudunk. Minden ádventben és karácsonyi időben az Alma Redemptoris antifónát énekeljük, és abban a Stella maris-ra gondolunk, amikor Máriát kérleljük. A Szentföldön a Kármel hegyen épült fel a Stella maris hófehérre meszelt temploma. A Tengernek Csillaga- templom nemcsak búcsújáróhely, de sokáig útmutató is volt. A tengeren irányt kereső hajósok, ha megpillantották, hamarosan révbe érkeztek. — Ma már kissé elkoptatott a hasonlat, amikor arról szólunk, hogy az ember az élet tengerén hajózik. Mégis, ez a gondolat ihlette meg régen Szent Bernátot, amikor leírta a biztató, reménytkeltő szavakat: Ha feltámadnak a kísértések viharai ha utad a szorongattatások zátonyai között vezet, nézd a Tenger Csillagát, szólítsd Máriát! — Ha a gőgnek, irigységnek, nagyravágyásnak hullámain hányódol, tekints a Csillagra, hívjad Máriát! — Ha nagy bűnök nyugtalanítanak, ha lelkiismereted zaklat, ha az ítélettől rettegsz s a kétségbeesés örvényébe kezdesz alámerülni, gondolj Máriára! — Veszedelmekben, szükségben, minden bajban — hívd segítségül Máriát! — Ha őt követed, utad el nem véted, ha őt kéred, reményed fel nem adod, ha őreá gondolsz, el nem tévedsz. Ha ő fog fel, össze nem roskadhatsz, ha ő pártfogol, nincs mitől félned, ha ő vezérel, erőd nem hagy el — az ő jóságos támogatásával célba érsz. Ebben a Mária-évben Szűz Mária támogatását, jóságos gondoskodását kérjük önmagunk és egymás számára: hogy célunkat el ne vétsük, hogy célba érjünk. Széli Margit MÁRIA VÉDELMÉBEN „ Mária Isten zarándok népe biztos reményének és vigasztalásának jele.” (Redemptoris Mater 50.) „Akár élünk, akár meghalunk, Krisztussal együtt elnyerjük az életet. Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást...” — mondja Szent Pál az első századforduló miatt már előre rettegő híveinek (1Tesz 5,10). A századfordulókon, méginkább az ezredfordulón (a khiliaszták ui. Jézus ezeréves uralmát hirdették) az embereket egyfajta rettegés fogja el. Elszaporodnak a szekták, a fenyegető áljövendölések. — A számonkérés érzése, a belső sürgetés arra, hogy idejében rendbe tegyük ügyeinket, mindig indokolt, mert, amint az adventi liturgiában olvassuk: „Elközelgett az Isten országa” (Lk 21,33). — A korfordulón pedig, a félelem 101
