Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Mennyire keresztények a keresztények?

különbözőbb vallásokban azonos elemek dominálnak (lásd pl. Előd István: Vallás és egyház, Bp., 1891. II. rész.). Vagyis: a vallásos személy az istenséghez való fordulást tartja elsősorban döntőnek, s ennek keretét képezi csak a konkrét vallási forma. Bizonyos közös elem megléte nélkül a vallásoknak semmiféle dialógusra nem lenne lehetőségük, sőt ellenségként kellene egymással szemben állniuk.

Ami kifejezetten a kereszténység sajátos voltát, újdonságát illeti, ott sem szabad elfeledkezni a történelmiségről. A keresztény vallás meghatározott korban és meghatározott kultúrkörben lép fel, és a kor emberei teszik magukévá. Dömötör Tekla néprajzkutató, a magyar népnél mutatja ki a keresztény és pogány elemek keveredését (A magyar nép hiedelemvilága, Bp., 1981.). Valóban természetes, hogy „vegytiszta" kereszténység sohasem létezett, mert már kezdeténél az Ószövetségből lépett ki, s a hellénizmusban indult fejlődésnek. A megtestesülés egyenes következménye az, hogy Isten vállalja és felhasználja a meglevő emberi formákat, és hogy a megtestesülés célja a „teljes Krisztus” megjelenése, vagyis a Fő és a Tagok egysége. Még a szentek sem „alter Christus"-ok, hanem csak tagjai a Titokzatos Testnek. — így hát nem kell szégyellnünk azt a tényt, hogy a keresztény hívek is többkevesebb tökéletességgel vannak tudatában keresztény méltóságuknak. Szégyellnünk nem kell, de belenyugodnunk sem szabad.

Évekkel ezelőtt más formában már szembekerültem ezzel a kérdéssel. Akkor egy jó szándékú ateista kérdezett meg, hogy szerintem egy átlagos hívő mennyit tud hitéből. Bevallom, nem tudtam kapásból válaszolni. Végül így feleltem: „Annyit tud, amennyit az ünnepek idején és a szentségfelvételek során rendszeresen ismétel.” Azt hiszem, hogy valóban ez a helyzet. És így ismét eljutottunk oda, hogy az igazi vallásosság elsősorban nem az ismeret, hanem az élet, a megélt gyakorlat kérdése.

Végül arra is szeretnék emlékeztetni, hogy mikor évekkel ezelőtt ezt a kérdést tették fel közéleti szereplőknek: „Ki számomra Jézus Krisztus?" — a megkérdezettek a legkülönfélébb válaszokat adták. Én sem tehetek mást az alábbiakban, mint ismertetem a hívek válaszait, — akár megegyezik az én véleményemmel, akár nem.

A LÉT MISZTÉRIUMA. Nagyon örültem volna, ha a válaszolók világos, értelmes, kívülállók számára is megközelíthető válaszokat adnak. Ezzel szemben a legtöbben különböző vonatkozásban kifejezetten hivatkoztak a felfoghatatlan titokra: „A Szent- háromság mélysége titok, amit nem tudok sem érzelemmel, értelemmel megközelíteni. Hittel elfogadom az egyház csodálatosan szép tanítását.” (könyvelőnő). — „A Szentháromság titka éppoly megfoghatatlan és titokzatos, mint az Isten. Minden vele való kapcsolatos magyarázat valahol sántít és valahogyan kielégítetlen. A keresztény ember Isten létében nem kételkedik, azt vagy elfogadja gondolkodás nélkül (és ebben a szülői nevelésnek nagy szerepe van), vagy érettebb korban kételkedés nélkül keresve az Istent, megtalálja vagy kételkedve rátalál, — tehát elfogadja. Akkor pedig az összes tanítást is el kell fogadni. Ha abból indulunk ki, hogy Isten előtt semmi sem lehetetlen (persze nem önző emberi álláspontból nézve), akkor miért lenne lehetetlen a három személy egy Istenben?" (biológus). — Érdekes, hogy egyik válaszolónak sem jutott eszébe semmiféle teológiai „magyarázat” a Szentháromság megértetésére. Vagy katekizmusi feleletet adtak, vagy rendíthetetlenül a titokra hivatkoztak.

De a titokzatosság máshol is felbukkant: „Az örök élet számomra és talán mindenki számára talány. Egy biztos: van. Hol, és milyen, csak Isten tudja. Nekünk csak emberi látásmódunkból fakadó elképzeléseink lehetnek róla, és ez csak képszerű lehet, reális nem (pl. művészeti alkotások)” (közgazdász). — Más megfogalmazásban az örök élet „Remény arra, hogy egy esetleg mostani tudatunkkal fel sem fogható, el sem képzelhető világban, végtelen örömben, szeretetben élhetünk" (építész- mérnök). — „Eddig ez volt hitem gyenge pontja. Hiszem, hogy van, de az örök harmónia számomra elképzelhetetlen. Megnyugtatóan szép az, amit az ,Élet az élet után' c. könyvben olvastam. Megnyugtatóan szép az a tanítás is, hogy véges voltom4