Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Széll Margit (összeáll.): Vélemények és vallomások a befogadott hitről

őt szeretőkkel belső kapcsolata legyen. Isten a népét közösségnek gondolta el.” — „A keresztény közösség tartóerő, öröm és feladat.” — „Itt tapasztalom meg a ,százannyi'-t."

12. kérdés. Az egyház jövője és a benne remélt változások. — „Az egyház jövőjében optimista vagyok, mert nem emberi létesítmény, hanem Krisztus alapítása, ö a Feje és a Szentlélek irányítja." — „Várjuk a világiak aktivizálását, a .nagyüzemi' istentisztelet helyett a meghittebb közösségi ünneplést, a püspökök, papok és hívek szorosabb együttműködését.” — „Az egyháznak van jövője, de legyen nyitottabb, rugalmasabb. Tűnjön el a legalizmus, a klerikalizmus.” — „A vezető hatalom párosuljon a szolgálat .hatalmával'.” — „Papjaink ne hivatalnak tekintsék munkájukat, hanem Jézus szeretetének legyenek közvetítői." — „Az egyház a jövőben nagy esélyek és kockázatok között fog bukdácsolni. Bátrabban és őszintébben térjen vissza az evangéliumhoz.” — „Bízom abban, hogy a Szentlélek mindig megóvja végzetes tévedésektől az egyházat." — „Ahogy csökken a papok száma, úgy növekedjék a világiak hivatása!"

Összefoglalás. Négy helyről szerzett 78 mintavétel alapján meglehetősen egyértel- műleg kitűnik, hogy az elkötelezett keresztények leghitelesebb „helye” az egyház- község, főleg ott, ahol a tagok közösségi munkát is végeznek. A kérdezett személyek esetében a hitük képzése, önképzése, az elmélkedés és cselekvés viszonylag egyensúlyban van. Máshonnan (lásd a későbbi csoportok) vett összehasonlítás alapján látható, hogy az alapvető hitismeretek feldolgozása mellett, a közös elmélkedés és zsolozsma mellett is, igen fontosak a vita formájú megbeszélésekben legalább a három zsinati dokumentumnak részletes feldolgozása: Lumen Gentium (az egyházkép miatt), a Gaudium et Spes (az életbe való beilleszkedés miatt), és az Apostolicam Actuositatem (a világi hívek megfelelő tevékenységének elsajátítása miatt). — Legjobb, ha az ilyen megbeszéléseket a lelkipásztor-plébános vezeti, együtt megvitatják, majd a kiemelt részletet otthoni feldolgozásra adják ki, a problémákat megoldva összevonják a már korábban ismert anyaggal.

Az esetek összehasonlításával (hittanközösségek, egyházi iskolák) általában elmondhatjuk, hogy az ek. tanácsok tagjai a „legérzékenyebbek” az egyház problémái iránt; magukénak érzik, cselekvőkészek, és amennyire munkájuk engedi, (hiszen tevékeny életkorúakról van szó) az egyházi munkában szívesen közreműködnek.

55