Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE YVES CONGAR O.P. PROFESSZORRAL - Illés Róbert: Élő hit - hívő tudás

hasonlat alapján a Szentlélek vezethet el Krisztusnak és a feltámadásnak helyes ismeretéhez. Ebben a tekintetben elfogadhatjuk Kálvin nézetét arról, amit „belső tanúságnak” nevezett. Kálvin biblikus szemléletű ember^volt. Számára a Szentírás mindennek az alapja. De, amint mondta, a Szentírást csak azzal a tanúsággal, azzal a bizonyossággal érthetjük meg, amit a Szentlélek áraszt bensőnkbe. Azt hiszem, ez a gondolat nagyon is elfogadható, igaz, és közel áll ahhoz, amit „A Szó és Lehelet" című könyvemben próbáltam bemutatni. Azt ugyanis, hogy a Szentlélek nem ad valami „tartalomszerű öntörvényűséget" (autonómiát). Hiszen éppen itt van bizonyos misztikus „megvilágosodottak” tévedése, akiket „illumináltaknak" is neveznek. Azt hiszik, hogy ők birtokába jutottak a dolgok ismeretének, szemléletének, függetlenül minden igétől, minden kinyilatkoztatástól és az egyház minden törvényes szabályozásától. Nem! A Szentlélek nem ad ilyen függetlenséget. Ö azért van, hogy átlelkesítse, életre keltse az igét, de ehhez szükséges maga az ige, a kinyilatkoztatás. Szükségesek tehát az objektív adottságok is.

Milyen kapcsolatban van a hit a kultúrával az evangélium hirdetésében?

— A kultúra és a vallás között igen mély kapcsolat van. Az tény, hogy minden népben, minden civilizációban igen szoros kapcsolat található kultúrájuk és vallásuk között. És ez nemcsak a kereszténységre áll. Ott van például az afrikaiak hagyományos vallása, ami igen szorosan kötődik kultúrájukhoz. A kettő között normális kapcsolat van, ezért a hit számára szükséges, hogy magára öltse a kultúrát. A hit viszont maga is kultúrára ösztönöz. Nagyon jól tudjuk, hogy az európai országok kultúrájukat a Szentírás hitéből kiindulva alakították ki. Nézze csak meg Franciaország katedrálisait. Önöknél is bizonyára ugyanígy történt István király és a nép megkeresztelkedésétől kezdve. — A hit tehát a kultúra ihletője. A hitnek megvan a maga kultúrája és erre szüksége is van. A kultúra nélkül a hit olyan, mint egy ruhátlan, meztelen ember, tehát nagyon sebezhető. A modern civilizáció igen nagy nehézsége az, hogy kizárólag profán, világi civilizáció lett. És a hitnek nincs meg a környezete, nincs ruházata, ezért sokkal inkább ki van téve a veszélyeknek, sokkal nehezebb a helyzete.

Én úgy gondolom, — és a Szentatya egyre gyakrabban említi ezt —, hogy szükséges a kultúra újraevangelizálása azért, hogy a hit kifejeződjék a mai kultúrában. Erre nagy szükség van. Sajnos, meg kell, hogy mondjam Önnek, az egész mostani civilizáció a tömegkommunikációs eszközök, a tévé, a rádió és minden más hírközlés a fogyasztói társadalomnak van szánva, — teljesen kívül áll a hiten, ezért nincs hitből fakadó kultúra. Mindez nagyon megnehezíti az életet a hívő emberek számára. Az egyház pedig olyan irányba halad, hogy hamarosan szubkultúrává lesz, társadalmon belüli társadalommá. Tehát ha a hit létezni akar a mai társadalmi környezetben, csak esetlegesen létezhet, csak úgy, mint valami belső indíték, belső lelkesítő erő. Az egyháznak a hivatása viszont az, hogy a világ éltető ereje legyen és ez bizony országainkban egyre nehezebbé válik. Bár vannak országok, ahol a hit és kultúra közötti egység rendkívül szoros. Ez a helyzet például Lengyelország esetében, melyet többszörösen, pontosan háromszor is megosztottak, nem is számítva a hitleri megszállást, amely rettenetes szenvedést okozott a lengyel népnek. Ennek ellenére Lengyelország megmaradt egységes népnek, nemzetnek és ezt hitének köszönheti, hite népi kifejezésformáinak, a zarándoklatoknak és a czestochowai Szűz kultuszának stb., stb. — Még nagyon sok kérdést említhetnék, melyek ma súlyos problémát jelentenek, ilyen pl. Afrikában az inkulturáció kérdése. Mitévők legyünk egy olyan országban, melynek már megvan a maga kultúrája, de az nem keresztény kultúra, jóllehet nagy emberi értékei vannak. Mit tegyünk tehát azért, hogy a hit megvesse lábát és kifejezésre jusson ilyen kultúrában is. Nos, ez az inkulturáció fontos problémája. És ez igen igen nehéz probléma.

Nagyon köszönöm Congar Atyának ezt a beszélgetést!

(fordította: Széli Margit)

27