Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A hit befogadása katekézisünkben

amiért csak egy személy lenne felelős; de nincs olyan jóvátétel, illetve üdvözülés sem, amelyben egyetlen személyé lenne az érdem. (Gyenge emberi hasonlat: nincs egyirányú lélegzés, nincs egyirányú szívverés, nincs önmagában maradó élet.) (Vö. Jn 12,24-ben a ,,mag" sorsának misztériumát.)

„A hitigazság mindig misztérium jellegű." — Ezt a tudományosan hangzó megállapítást közelebbről is meg kell világítanunk. A ,,szümbolon" eredetileg papír, cserép vagy fémdarabka, tehát az egészből csak egy kis rész, amelynek pontosan össze kell illenie egy, a titok ismeretébe beavatott másik személynél őrzött másik darabbal. A két darabot „össze kell dobni" (szümballein), és kezünkben van a titok nyitja, a misztérium kulcsa. Az átadott és átvett (recipiált) „hitigazság" mégsem képes kifejezni a teljes hittartalmat, amely mindig több a kifejezhető, átadható szimbólumnál. — A hitátadás és hitbefogadás szempontjából lényeges, hogy egyetlen oldalról való „bizonyosság" nem elegendő.

„A hitigazságot csak mennyiségileg lehet lerövidíteni, minőségileg nem!" — Ez

abból is világos, hogy a keresztény hitigazság mindig jézus Krisztus, az egész Jézus Krisztus. A legkisebb gyermek is az egész hitet (egész J. Kr-t) fogadja be, és a legnagyobb hittudós is. Csak éppen a befogadó sajátos „mértéke" szerint (Ef 4,13). — Minőségi lerövidítést jelent például Istennel kapcsolatban, ha őt tárgyiasítjuk, azaz úgy beszélünk róla, mint valami tárgyról, és nem hozzá beszélünk, mint alanyhoz! (Az Isten tárgyiasítása egyébként mindenkor az ember ősbűnének a megújulása: nem merünk, nem akarunk vele szembenézni, őt megszólítani, minden dolgok abszolút Urának elismerni.) — Hasonlat a szentségtanból és az egyháztanból: a legkisebb ostyamorzsában is, a leggyarlóbb megkeresztelt emberben is az egész Krisztus van jelen, minőségileg minden fogyatkozás nélkül.

„A hitátadásban -befogadásban részt vevők mindig adnak is, kapnak is." Ti. egymástól, illetve egymásnak. — Az a keresztény ugyanis, aki megnyílik Isten felé, az „Együtt" felé nyílik meg. A keresztények élő Istene az Együttség, a Szentháromság, ahol a személyeknek mindenük közös: állandó egymásnak ajándékozásban élnek. Az egyház a Krisztusban megtestesült élő Istennel való Együttség, közösség, communio. És minden keresztény is az! Amikor egy keresztény hitet közvetít, ezt a Jézus Krisztusban megtestesült szentháromságos isteni életet adja át. A befogadó viszont már a befogadás pillanatában adja is vissza; és éppen ebben igazolja, hogy valóságosan befogadta, hogy már ajándékozza is! A befogadás erőt ad a megnyílásra, megszólalásra, tanúságtevésre. Kölcsönös szentlelkes lélegzés indul meg, és így lesznek egymásnak kölcsönös tanúságtevői és megbizonyosodásai egyszerre. Mint ahogy a tűzre tett fa egyszerre fog lángot a fűztől, és önmagából ad lángot a tűznek. És így egymást igazolják: ami őbenne van az valódi tűz!

„Hinni tanulni annyi, mint élni tanulni." — Nem feledjük: nekünk olyan Istenünk van, akinek a neve ÉLET! A mi hitünk élő hit abban a teremtő Istenben, aki benne él a történelmünkben mint fenntartó, gondviselő, szerető, személyes élő Valaki, s nem csupán valami. — Hitünkből csak azt tudjuk hitelesen megfogalmazni, amit megéltünk. Az első keresztények a katekumeneket először megtanították élni, azután következett a megfogalmazásoknak, a Miatyánknak és Hiszekegynek átadása és kifejtése. — Az ószövetségi ember beleszületett a választott nép életének folyásába. Már élte Isten népe életét, amikor elkezdte tanulni a szentírási szövegeket kívülről. (A nőknek nem kellett ugyan Tórát tanulniok, de ők is élték a választott nép életét; olyannyira, hogy a pátriárkák feleségeit sírfeliratuk egyszerre nevezi életforrásoknak és hitforrásoknak.) — A hinni tanítás klasszikus helyeiként mi a családot, az iskolát és a hívőközösséget ismerjük. Ügy látszik, ma új hit- és élettanítási helyeket, alkalmakat kell keresnünk. Kikerülhetetlen idő- és fáziseltolódásaink a gyorsuló világban arra kényszerítenek, hogy új és új megoldásokat keressünk.

23