Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bajzáth Ferenc: Márkói kísérlet
vállalkozásukban azokat, akiknek meghatározott törekvése és cselekvésre kész akarata azonos célra irányul. Ezek a világi kezdeményezésű csoportok természetesen igen hajlékonyán képesek alkalmazkodni egy-egy kultúrpillanat vagy adott nemzedék szükségleteihez. És az is természetes, hogy ezért a kiváltságért különlegesen tiszavirágéletű létükkel fizessenek. Amint másutt3 már leírtam, a Szentlélek nem csupán a századokon át fönnmaradó intézményekben munkálkodik, hanem a holnapután nélküli vállalkozásokban is, amelyek újra és újra napvilágra jönnek, szünet nélkül. 7. Mindig lesz és sohasem lesz elég békés és sugárzó otthon, ahol az emberek egy kis csendet találnak ahhoz, hogy Istenre figyeljenek és valamely szempontból egyesítsék erőiket, amely esetleg vállalkozásra inspirálja őket. Ezek az otthonok mintegy kapukká válnak, melyeken át az ég angyalai láthatatlanul érkeznek közénk. A századok folyamán mindenekelőtt a kolostorok és szerzetes házak teljesítették ezt a hivatást és fogják is mindig teljesíteni; és mindaz, amit majd a jövőben tenni lehet, sem nélkülözheti, hogy ott kapjon új erőre. Sejteni lehet azonban, hogy a világi hívek napjainkban történő öntudatra ébredésével — döntő fordulatként az egyház történelmében — magának a laikus világnak az ölén is — legalábbis „prófétai kisebbségeinek” egyikében-másikában — gyakorolható lesz az említett hivatás. Isten akarja, hogy így megsokasodjanak a lelki-szellemi sugárzó központok, amelyek szétszórva a közös emberi nyomorúság nagy éjszakájában, a hit és szeretet új csillagzatai legyenek szegény földünk egén. Az ember jól látja, milyen hatalmas erők sodorják a laikus világ nagy tömegeit a gyakorlati ateizmus felé a materialista és technokrata civilizációban. Mindenekelőtt a tanító egyház és a hierarchia, valamint az ő apostoli küldetésükben részesedők óriási feladata, hogy ennek a tömegnek Isten szavát hirdessék és megkíséreljék megnyitni feléjük a kegyelem útjait. Nem is szólva azokról, papokról vagy világiakról, a kolostorokban vagy a világban intézményesen tökéletességre törekvőkről, akik minden egyéb munkálkodást hagyva, a kontemplációnak és a testvéri szeretet gyakorlásának ajándékozzák magukat, egyszerűen azért, hogy jelenlevővé tegyék az emberek között ezt a Szeretetet, amely „Isten valódi arca.” Ha az előzőekben elmondottak helyesek, akkor elgondolásom szerint a jövőben az említett új csillagzatokból kiinduló ragyogás jellemzi majd a laikátust, legalábbis ott, ahol az Úr igazi tanítványává szeretne lenni. Ez a lelkek titokzatos szolidaritása által megvalósuló fényáradás nem csupán a különböző energiaközpontok sajátos tevékenységéből táplálkozik, hanem a Bergson által annyira kívánt hősi példa erejéből, az ima és a Krisztus Szenvedésével egyesített áldozatok energiáiból. Feltételezve a legjobbakat, ezek a lelki kincseket sugárzó szétszórt otthonok egy napon — ha nem rejtőzik el túlságosan az emberi szabadság — mintegy élesztővé lesznek, amely megkeleszti az egész tésztát. — A rosszabbik esetet véve, egy többé-kevésbé üldözött diaszpórává válnak, amely azonban lehetővé teszi, hogy Jézus és szeretetének jelenléte folytatódjék egy hitehagyó világban. Jegyzetek: 1. Carnet de Notes (V. fej.) Paris, DDB1965. — 2. Normálisan, de nem mindig — 3. A „Journal de Raissa” előszavában (13. o.) *A kolbsheimi Cercle d'Études Jacques et Raissa Maritain archívumában őrzik J. Maritainnek ezt a tanulmányát, melyet a szerző VI. Pál pápának ajánlott 1965 első hónapjaiban, miután az előző év telén a pápa személyes megbízottaival tárgyalt a témáról. (Ford. megj.) Fordította: Oabóci Mária Bajzáth Ferenc MÁRKÓI KÍSÉRLET Az utóbbi években egyre többen emlegetik Prohászka Ottokárt, a századforduló nagyszerű keresztény egyéniségét. Egyre többen írnak róla, értelmezik. Az ideológus esetleg előítélettel olvassa írásait, mert nem találja meg azt az „igazi tant”, amit ő vall. A politikus bírálja, mert saját korában nem talált rá arra az útra, melyet ma járnak. A misztikát kereső sem érti meg őt igazán, bár Prohászka maga is misztikus volt. De ki 242
