Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: "Legyetek irgalmasok..." (Lk 6,36)
prostituáltakért, azokért, akik a város peremén élnek. A magányosokért, az öregekért, az éhezőkért, a kitaszítottakért, a betegekért, a haldoklókért, a szenvedő gyermekekért, s azokért, akiket már születésük előtt nem fogadtak el. Azokért, akik fölöslegesnek és nemkívánatosnak érzik magukat, a társadalom terhének, a gazdagok bosszúságának. Szívük sebzett. Aggodalomban élnek és bűntudatuk van, mert senki sem mondta meg nekik, mily értékesek és fontosak. (Jean Vanier felszólalásából 1983. július 24-én Vancouverben az Egyházak Világtanácsa gyűlésének megnyitó istentiszteletén.) Végül megemlítjük még századunk „Don Bosco”ját, Edward J. Flanagan atyát, akinek 1986-ban ünnepelték születésének 100. évfordulóját. 1948-ban hunyt el. O alapította a még ma is virágzó „Fiúk Városát” az Egyesült Államok Nebraska államában. „Mai akciónk igazolja Edward J. Flanagan Atya hitét, aki minden fiatal szemében jót látott, aki csak az útjába került. Ez az iskola ahhoz a jósághoz és sikerhez szól, ami minden fiatal férfiban és nőben ott van ebben az országban, mégha akaratukon kívül körülményeik áldozatai is.” (Father Gilgnek a „Father Flanagan High School” avatása alkalmából mondott beszédéből.) — „A Bárka” tagjaihoz hasonlóan a Fiúk Városában is „családokra” osztva élnek, 6—10 fiú egy tapasztalt házaspár vezetése alatt, akiknek saját gyermekeik is vannak. Egyetlen fiút vagy lányt sem utasítanak vissza, aki az utcáról bejön. Katolikus és protestáns fiatalok kb. egyenlő arányban vannak, kisebb számban zsidó gyermekek is. Flanagan atya szerint minden fiúnak (lányokat csak később vettek fel a Fiúk Városába. A fordító.) meg kell tanulnia imádkozni, tőle függ hogy hogyan ...” — Kerítés nincs. Kb. 7%-a a növendékeknek hagyta el egy év alatt az intézmény területét, de többnyire csak 1-2 napra. Aztán maguktól visszajöttek. — Területükön, a ,,campus”-on tanulnak hegesztést, fodrászatot, péksütést, iparművészetet, nyomdamunkát, grafikus művészetet, fűtést, légkondicionálást, kisebb-nagyobb szereléseket, konyhaművészetet, autómechanikát, tervezést, elektronikát, autószerelést. Ezekhez jön még a tejüzemi gyakorlat, valamint ló-, marha-, aprójószág-gondozás, általános mezei munkák. Akit a kertészet érdekel, üvegházi, s egyéb kertészeti gyakorlatok, méhészet, mezőgazdasági gépek szerelése .. . egyszóval az élet számtalan területén szerezhetnek jártasságot. — Szabad idejükben sportolnak, muzsikálnak, színdarabot rendeznek vagy egyszerűen csak játszanak. A Fiúk Városának szellemét, eredményeit lakóinak néhány nyilatkozatából érezhetjük meg: „A Fiúk Városa a szeretet helye. Nem sok részem volt azelőtt benne.” „Otthon minden lehetőségem megszűnt.” — „Családközpontú. Segített abban, hogy megértsem szüléimét.” — „Nem tudtam beletörődni abba, hogy meghaltak a szüleim.” — „Igazán kifizetődik keményen dolgozni.” — „Megértem, felelősségteljessé váltam!” — „Nem tudtam, hogy barátokra van szükségem.” Teréz Anya és Roger Schutz testvér nemrégiben felhívást intézett az emberiséghez: „Mindannyian lehetünk békességszerzők és a kiengesztelődés hordozói ott, ahol éppen vagyunk. Lakásunk, bármilyen szerény is, olyan legyen, mint Mária otthona Názáretben: otthon, amely Jézust fogadja be, a Krisztust; ahol imádkozhatunk, másokat meghallgathatunk és melléjük szegődve megkönnyítjük, hogy visszanyerjék elveszett bizalmukat. — Szeretet az Isten. Vigyük hát Jézus szeretetét a magukra maradottaknak, a szomorkodóknak, a betegeknek, az elnyomottaknak! Ennek láttán sokan mások is kiemelkedhetnek a csüggedésből és kételyekből, hogy az élő Isten Leikébe vetett bizalomnak adják magukat.” Lagerlöf Zelma írja: „Szentséges éj” című karácsonyi meséjében: „A pásztor rádöbbent: dehát ennek az embernek még kunyhója sincs. Egy barlangban húzta meg magát az asszony és a gyermek, rideg szirtövezte barlangban. Arra gondolt: a védtelen gyermek bizonyára megfagy itt. S jóllehet kőszívű volt, megindult a szegénység láttán, és elhatározta, segít a gyermeken. Tarisznyájából hófehér, puha báránybort húzott elő. Odaadta az embernek: legyen takarója a kicsinek. Ebben a pillanatban megnyíltak szemei és fülei, látta, amit eddig nem látott, hallotta, amit nem hallott. Ezüstszárnyú angyalok vették körül, kezükben citera. Túlcsorduló örömmel arról énekeltek, hogy ezen az éjszakán megszületett, aki a világot megváltja majd bűneitől. — Nem gyertyák és nem lámpák, nem a Hold, és nem a Nap, hanem Isten ereje nyithatja csak meg szemünket, hogy lássuk az ó dicsőségét.” (Krisztus-legendák, 10.-11.) 235
