Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. GYÖKÖSSY ENDRE KUTATÓPROFESSZOR, PASZTORÁLPSZICHOLÓGUSSAL - Széll Margit: "Rendelkezésedre állok!"
szeretetben, az fél. Csak a teljes szeretet űzi ki a félelmet. Az egészséges, a teljes szeretet alatt egyszerre értem azt, hogy egy emberben normális a szexus, az érosz, a Philip és az agapé. Pontosabban az agapén belül az első három. És akkor ez cselekvő, gyümölcsöt hozó szolgáló szeretetté válik. Az előbb említett Albert Schweitzer szerinti szeretetté. És ehhez még hozzá kell tennem — ahogy említettem —, az agapén belül való szeretetnek van csak terápikus gyógyító jellege. Hogyan végzi ezt a gyógyítószolgálatot? — Azt kell mondanom, hogy az engem fölkereső embereknek szinte 60—70 százaléka tulajdonképpen nem is akar egyebet tőlem, mint hogy meghallgassam. Mit tud csinálni a pszichiáter? Egy kiváló pszichiáter barátom elmondta, kilenc percük van egy betegre. Beleszúrja az injekciót, fölír egy receptet és jöhet a következő. Maradunk mi, pasztorálpszichológusok, lelkészpszichológusok, akik egyrészt nem nézzük az óránkat, másrészt nem kérünk érte pénzt, mert erre áldoztuk, illetve örömmel ajánlottuk erre Istennek az életünket. Nekünk kell, hogy időnk legyen! Bennünket azért keresnek fel, mert nem adunk injekciót, nem a vérnyomására vagyunk kíváncsiak, egyszerűen próbálgatjuk őket úgy, amint vannak, szeretni. Szeretni úgy, ahogy bennünket Jézus szeret, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyunk szeretetreméltóak. Én máig sem tudom, öreg fejjel, hogy mit szeret rajtam az én Istenem, és miért hívott el szolgájának. De tudom, hogy elfogadott és elhívott. És ahogy ő akceptál engem, annak ellenére, hogy az vagyok, aki — ugyanúgy próbálom azt, aki hozzám eljön a maga bújával-bánatával, annak elfogadni, aki. És még azt is megérteni, amivel nem értek egyet. Ha valaki azt mondja, mint néhány nappal ezelőtt: Nézze, itt a vérképem. Aidszem van! — És nekem még az arcom sem rándulhatott meg azért, hogy bejött az első aidszes beteg a lakásomba. Tehát nekem úgy kellett elfogadnom, hogy most itt ül velem szemben egy aidszes beteg, aki valószínűleg meg fog halni. Egy orvosbarátom úgy küldte: Nézze, én magán nem tudok segíteni. Maga menjen paphoz, egy pap-pszichológushoz. Nyilván azért küldte, hogy készítsem fel arra, ami rá vár. — És ezt így kellett elfogadnom. Vannak, akik jönnek, mondják, mondják . . . bár megegyeztünk, van egy órám. És két óra múlva is mondják a magukét. Gyakran meg sem szólalok. És lehet, hogy maga a sokat beszélő fogja kitalálni élete megoldását. . . Nem tanácsért jönnek. „Embere” nincs a mai embernek. Van villája, nyaralója. Már annyi mindene van, csak „embere nincs”. Ma már óriási lett az a Betesda tó, ahol valaki — amikor Jézus megkérdezte tőle, meg akarsz-e gyógyulni? — azt válaszolta: nincs emberem! — Ma minden második ember, aki hozzám jön, arról panaszkodik, hogy „nincs embere”. A nagypapát felhozzák vidékről, eladja a házát és bezárják a betonkalitkába. (Az újpesti nagy lakótelep kellős közepén vagyunk!) Enni, inni adnak neki, csak nincs, aki szóljon hozzá. Nincs az a „kispad” a ház előtt, nincs a faluközösség, ahol mindenkit ismer. Hová menjen? Eljön a papjához. És a papnak kell, hogy ideje legyen rá. — Merem állítani, hogy a jövő lelkészének ez az egyik legfontosabb szolgálata: az „egyszemélyes szolgálat". Szerintem a jövő lelkészének, bármilyen felekezetű lelkészének, az a szolgálata, amikor négyszemközt egyen-egyénként szólhat valakihez. A Bibliában számomra két pünkösdi történet van. Az egyik a Cselekedetek 2. fejezetben, a nagy pünkösdi történet, ahol Péter prédikációjára megtértek háromezren és ebből lett az egyház. És a Cselekedetek 8. fejezetében ott van egy kis ember, egy szerény diakónus, Fülöp, aki 300 km-t tesz meg ugyancsak a Szentlélek ihletésére a gázai úton, hogy egy szerecsennel, egy eunuchal, a Kandaké királyasszony fő emberével beszéljen. Egy eunuchal! Egy testileg, lelkileg, azaz pszichoszomatikusán sérülttel. Egy ember egy embernek szolgál. Végül odáig jutott, hogy Fülöp megkereszteli. Azt sem tudja, mi fog történni vele, mert az ember eltűnik az etióp határon. Tehát az eredményt sem látja. Es ez tetszett az Úrnak. A Cselekedetek 8. fejezete még hosszabban van leírva, mint a nagy pünkösdi történet. És én ezt nem tartom véletlennek. Csak egyet nem értek. Illetve most már kezdtem sejteni pszichológus fejjel. Nekünk tetszetősebb a nagy pünkösdi történet: 220
